Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

Miért lépünk mindig ugyanabba a folyóba?

2017. július 17. - Kerek Kriszta

couples-kissing-2330140_1920.jpg

Örök érvényű igazság, hogy a jó párkapcsolatért minden nap meg kell dolgozni,  azonban nem mindegy, hogy milyen egy légkör a házasságban. Ha úgy érezzük, hogy megfulladunk  vagy folyton nyomasztó érzéseink vannak és negatív a légkör, akkor merjük felismerni és bevallani, legalább saját magunknak.

Akkor is, ha látszólag mindenünk meg van. Amikor valaki kilép egy „mintaházasságból”, akkor sokan nem értik. A szülők, a barátok, a környezet egyszerre hördül fel és nem tudja mire vélni a dolgot, „hiszen meg volt mindene... más boldog lenne, ha csak fele ennyire lenne jó dolga.”

Sokan, a társadalmi elvárásoknak megfelelően ugyan ezt mantrázzák maguknak. Hiába érzik belül, hogy nem boldogok, hogy valami hiányzik, nem lépnek, mert az észérvek legyőzik az érzéseiket. Vannak akik bűntudatot éreznek minden negatív gondolatuk miatt, hisz „miért panaszkodom, inkább hálás lehetek a sorsnak, hogy...”

Az esetek nagy részében pontosan megfogalmazható, hogy mire vágyunk, mit hiányolunk és mi nem működik a kapcsolatunkban. Az más kérdés, hogy az emberek egy része még magának is fél bevallani ezeket.

Egy idő után azonban úgy érezhetjük, hogy bármit is próbáltunk elhitetni magunkkal, szinte összenyom az életünk. Fuldoklunk és nem marad más választás, mint áttörni a korlátokat és pontot tenni a végére. Ha a környezetünk támogat ebben, akkor egyrészt sokkal korábban eljöhet ez a pillanat, másrészt könnyebb is átvészelni a szakítást. (Ha nem tudod eldönteni, hogy "menj vagy maradj", olvasd el EZT a bejegyzést!)

Vannak akik már a „vége” szó kimondásakor is azt érzik, hogy egy nagy kő gördült le a szívükről és újra kapnak levegőt. Másoknak hosszabb idő kell, hogy feldolgozzák a kapcsolat végét, de egy idő után ők is könnyebbnek érzik a helyzetüket.

the.jpg

Ekkor mindenki megfogadja, hogy nem követi el ugyanazokat a hibákat. Biztos, hogy nem választ magának újból alkoholista, bántalmazó vagy érzelmileg elutasító társat.

Egy idő után azonban, minden fogadkozásuk ellenére, az előzőre megtévesztésig hasonlító szituációban találják magukat. Csak a nevek változnak.

Miért?

 

Dávid története

„Az érzelmileg éretlen szülők katasztrofális hatással lehetnek gyerekeik önbecsülésére és felnőttkori kapcsolataira.”

belle_famille_couple_crise_mariage.jpg

Az egyik páciensem, nevezzük Dávidnak, a 40-es évei felé jár, biztos egzisztenciával rendelkezik. Merevedési zavarral keresett fel. A beszélgetésünk alatt lépésről lépésre bontakozott ki a története. Az apa elhagyta a családot, az anya egyedül nevelte fel. Érzelmileg elutasító volt a fiával szemben. Hiába szeretett volna elújságolni az örömeit és hiába várt vigaszt, amikor valami bánat érte, az anya nem igazán vett róla tudomást, állandóan csak a saját problémáival volt elfoglalva. Az anya számára a meztelenség is teljesen természetes volt, a már kamasz fiú előtt is, ami számára roppant kellemetlen volt.  A szülő-gyermek szerepek felcserélődtek. Nincs ez másképp a mai napig sem.

Dávid minden hosszútávú kapcsolatában, ahol az érzelmek is szerepet játszanak, merevedési problémával küzd. Egy éjszakás kalandoknál, futó ismeretségeknél, ahol az érzelmeknek nincs túl nagy jelentősége, hanem a testiségé a főszerep, nincs probléma a merevedésével. Egy másik érdekes tény, hogy Dávid minden hosszútávú kapcsolatában a nők „gyengék és pátyolgatásra szorulnak”, és még a kapcsolat lezárása után is hajlandó róluk gondoskodni.

 

„Agyunk legprimitívebb része azt üzeni, hogy ami ismerős, az biztonságos.” (Bowlby, 1979)

Ez az oka annak,ha például egy alkoholista apa mellett felnőve, a nő szintén mindig alkoholista férfiakat választ párnak.

 

Mit tehetünk?

 

   1. Figyeljük meg magunkat kívülről

Próbáljuk feltérképezni, hogy valamelyik szülőnk, esetleg mindkettő, valóban megadta-e azt a fajta érzelmi biztonságot, amit kerestünk. Próbálunk meg objektívek maradni a szülőkkel kapcsolatban. Tekintsük át, hogy lehetnek-e olyan minták a párkapcsolatainkban, amit a gyermekkorunkban is megtapasztaltunk.

  1. Ne menjünk bele játszmákba

Amikor hasonló szituációban találjuk magunkat, mint amit már (legalább) egyszer átéltünk, nagyon könnyű ugyanúgy reagálni. Ha felismertük az állandóan ismétlődő mintákat az életünkben, akkor második lépésként vegyük sorra, milyen megoldási sémákat alkalmaztunk eddig, és tudatosan térjünk el ettől. Például ha eddig a provokációra dühösen reagáltunk, akkor ezután próbáljunk meg higgadtak maradni, és ne engedjük, hogy a párunk kihozzon minket a sodrunkból.

  1. Csitítsd el a szülői hangokat a fejedben

fridge-during-hot-summer-night.jpg

Nyár van. Éjszaka. A fülledt melegtől csak hánykolódsz az ágyban. Csatakos a párnád az izzadságtól. A takaród sarkát azonban szigorúan a derekad köré tekered, mert bár már régen felnőttél, amikor kicsi voltál az anyukád állandóan azt mondta, hogy a derekadat mindig be kell takarni, meg ne fázzon a veséd. Ismerős szituáció?

Teljesen természetes, hogy a szülők tanításai nem múlnak el nyomtalanul. Így szocializálódtunk. A feladatunk ezzel annyi, hogy ismerjük fel, hogy melyik a mi valódi belső hangunk és mikor „szólnak hozzánk” a szüleink. Ezeket ne vegyük készpénznek, hanem gondolkodjunk el rajtuk és csak azt tegyük magunkévá, amivel valóban egyetértünk.

  1. Ismerjük fel az ismerősség nyújtotta hamis biztonságérzetet

„A Jeffrey Young által kifejlesztett sématerápia egyik alapfeltétele, hogy azok az emberek, akiket a leginkább karizmatikusnak találunk, arra indítanak bennünket, hogy a régi, negatív családi mintázatok alapján kezdjünk működni. Minél inkább azonnal, első látásra találunk vonzónak valakit, legyünk annál óvatosabbak, mivel talán éppen valamelyik önsorsrontó gyerekkori szerepünk aktiválódik a felszín alatt.” (Gibson, 2017)

  1. Változtassuk meg a környezetünkben élő emberekkel való viszonyunkat

- Engedjük el a lelkiismeretfurdalást

- Szabjunk határokat

- Legyünk következetesek a döntéseinkben

- Ne engedjük az érzelmi zsarolásnak

- Próbáljuk meg egy másik „szemüvegen” keresztül megítélni a helyzetünket

- Engedjük meg magunknak, hogy önálló gondolataink legyenek és szabadon hozzunk döntéseket

 

A bejegyzés trackback címe:

http://kerekkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr5412603077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Duplaxiii 2017.07.17. 20:41:52

Cenzúrázol... Szakami blog és cenzúrázol... Mitől félsz?
Egyébként meg minden lány az apjához megy feleségül.
Ez a családmodell alapja.
Most, hogy terjed a genderfilozófia, meg fog szünni a klasszikus apa és anyakép, tehát később ez már nem lesz igaz.
További érdekes témák, hogy az anyuci kisfia miért elfogadhatatlan férj vagy hogy az anyósok mikor és hogyan állnak a vejükhöz, menyükhöz.

Kerek Kriszta 2017.07.17. 20:49:35

@Duplaxiii: Kedves Duplaxiii! Félelemről szó sincs. Csak a trágár kommenteket cenzúrázom, mert nem tartom elfogadhatónak, ha valaki közönséges hangnemben fejti ki a véleményét, főleg arc és név nélkül. Máshol sem, de főleg nem egy olyan blogon, ami egyébként is érzékeny témákat érint. Ma két komment érkezett, mind a kettőt engedélyeztem. Nem is értem igazán a hozzászólást...

Az általad felvetett témák érdekesek valóban, lesz majd róluk szó a blogon. :)

Lakatos Voldemort 2017.07.17. 21:48:51

Kriszta, sok tekintetben nagyon igaz, amit írtál, én is olyan párt kerestem, amilyenek a szüleim voltak...részben. És részben sikerült is. De én a jó oldalukat kerestem. Az első házastársam tyúkapó volt, mint anyám, a 3 gyerekünket imádta, de máshol keresett a családi kötelezettségekből adódó "megynyugvást". A második férjem, ebben a már mozaik családban, olyan okos, mint apám volt. De nem alkoholista.

Persze, hogy olyat keresünk, amit ismerünk, ahova átvihető az életünk rutinja, hiszen mi sem változunk meg attól, belül, gondolkodásban, mentalitásban, h életszakaszt váltunk. Nem is szabad, az önmagát bosszulja meg.

csakférfi 2017.07.17. 23:41:01

@Kerek Kriszta:
Anyám és apám '69 yben elváltsk.
Én '66 yban születtem.Apámnevelt. Anyámra alig emlékeztem gyerekkoromban.
Most a második házasságomat élek.
A címbéli állítás hamis.
:)

Kerek Kriszta 2017.07.17. 23:46:46

@csakférfi: A cikk címe: Miért lépünk mindig ugyanabba a folyóba? A "Mindenki az anyját veszi feleségül" cím az Index - nem túl szerencsés -, kreálmánya.

csakférfi 2017.07.17. 23:54:30

@Kerek Kriszta:
:)
A második házasság a "vadvizi evezés"
Az első "nyugodt folyami hajókázás"
Ez sem olyan állítás ami a címt igazolja.

Kerek Kriszta 2017.07.17. 23:59:43

@csakférfi: Kedves "csakférfi"! Ez csupán annyit jelent, hogy ön nem küzd ezzel a problémával. A cikk azoknak szól, akik igen.

Occam beretvája 2017.07.18. 15:10:21

"Mindenki az anyját veszi feleségül."
Sőőt van aki nemi életet él vele. Persze az incesztus itt a maradi keleten még nem elfogadott.
De már erőst dolgoznak rajta.:-)

Kerek Kriszta 2017.07.18. 15:12:05

@Occam beretvája: Ez a cím az Indexes szerkesztők nem túl szerencsés kreálmánya.

Trollmann 2017.07.18. 15:13:08

És mi van azokkal, akiknek egyáltalán nem volt anyai mintájuk nemhogy gyermekkorukból, hanem kamaszkorukból sem?

Kerek Kriszta 2017.07.18. 15:14:43

@Trollmann: Ők nem ezzel a problémával küzdenek.

Peetee 2017.07.18. 15:14:57

Én sem vagyok olyan, mint az édesapja volt, és nem is tudott olyanná formálni, így szépen mentem a levesbe. Mert őt nem érti meg senki úgy, mint az apukája, őt nem szeretik úgy, mint az apukája, senki nem tud úgy szerelni ahogy az apukája... Én pedig nem tudtam testben és lélekben péterbává' szellemülni.

Trollmann 2017.07.19. 01:16:27

@Kerek Kriszta: Érdekelne a szakvéleményed. 16 éves koromig egyáltalán nem volt női mintám. Vidéken, nagyapám nevelt, egyedül. Se nagynéni, se nagymama, senki, még a szomszédban sem volt nő. Magántanuló voltam. Ma két diplomám van, informatikusként dolgozok, minden nőben az igazit vélem megtalálni, aki egy kicsit is normális.

Kerek Kriszta 2017.07.19. 01:27:31

@Trollmann: Valószínű, hogy minden nőben azt a női energiát keresed, ami egész életedben hiányzott. Nem volt minta, nem láttad, hogyan működnek a párkapcsolatok, így nem "tanultad meg a játékszabályait". Olyan vagy, mint egy szomjas vándor a sivatagban, aki minden "sarkon" egy oázist hallucinál. Megoldást akkor tudok javasolni, ha pontosan ismerem az élettörténeted és az érzéseidet. Ha szeretnéd, a kriszta.kerek78@gmail.com email címen tudod felvenni velem a kapcsolatot.