Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

Hová tűnik a szenvedély a hálószobából?

Nagy magyar szexteszt

2017. szeptember 30. - Kerek Kriszta

 hova_tunik_a_szenvedely_a_haloszobabol-.jpg

A blogon található „Intimitás nélkül a hálószobában” kérdőív kitöltőinek a száma közelít az 500 felé, és az elmúlt időszakban több arra vonatkozó kérést is kaptam, hogy osszam meg a kérdőív eredményét. Így arra gondoltam, hogy ebben a blogbejegyzésben megmutatom a legizgalmasabb eredményeket és tapasztalatokat.

Nem végeztem statisztikai számításokat, viszont minden kérdőívet megvizsgáltam egyenként, így olyan összefüggések is nyilvánvalóvá váltak, amelyek csak ránézésre, az grafikonok összesített eredményei alapján nem lennének meghatározhatóak.

A kérdőív elkészítésének célja az volt, hogy átfogóbb képet kapjak a párkapcsolatok dinamikájának alakulásáról, mivel a munkában az elsődleges kiemelt kutatási területem a „Nemi vágy csökkenése a párkapcsolatokban”.

Egy kapcsolat a legritkább esetben hasonlít egy nyílegyenes autópályára, inkább olyan, mint egy hullámvasút. A hullámvölgyek pedig olyan élethelyzeteket, életszakaszokat jelölnek, amikor komoly kihívásokkal kell szembenéznünk.

Ezek az élethelyzetek általában változással járnak, nekünk pedig meg kell tanulnunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Egy betegség, egy munkahely elvesztése, párkapcsolati problémák, de akár egy gyermek születése is hatással lehet a libidóra.

Teljesen természetes, ha ezekben az élethelyzetekben megváltozik a prioritás, és nem a szenvedélyé a főszerep az életünkben. Arra azonban figyeljünk oda, hogy ne ragadjunk bele ezekbe az élethelyzetekbe és ne billenjen el a mérleg egyik oldalra sem. Vagy azt is mondhatnám, hogy ne essünk át a ló túloldalára.

Figyeljünk oda a párunk igényeire, amennyire tőlünk telik. Természetesen ez fordítva is igaz. Mint ahogy az is, hogy soha ne azzal törődjünk, hogy mi mit nem kapunk meg a másiktól, hanem próbáljunk mindent megadni. Ha mind a két fél ezt a „taktikát” követi, és nem hagyja az egóját eluralkodni, akkor van esély hosszútávú, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, amelyben egyik fél sem érzi magát áldozatnak.

 

A kérdőívet a mai napig 459 fő töltötte ki, ebből 424 db felelt meg a kritériumoknak, miszerint a kitöltés feltétele, hogy párkapcsolatban éljen a válaszadó.

 A válaszadók 55,5%-a nő, 44,5%-a férfi.

 neme.png

 

A kor szerinti megoszlás igen változatos, de a 36-45 év közötti korosztály a legaktívabb.

kora.png

Iskolai végzettség tekintetében a diplomával rendelkezők aránya egy kicsit magasabb.

iskolai_vegzettsege.png

Jöjjenek az izgalmasabb részek..

A „Mióta él párkapcsolatban?” kérdésre mint láthatjátok nagyon megoszlottak a válaszok, de válaszadók majdnem 1/5-e a 15 és 25 év közötti választ adta.

miota_el_parkapcsolatban.png

A válaszadók kicsivel több, mint a fele házasságban él, 32,1% pedig élettársi kapcsolatban.

milyen_tipusu_parkapcsolatban_el.png

A kérdőív következő részében azt kértem a kitöltőktől, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán értékeljék, mennyire jellemző rájuk az adott kérdés.

Az egymás iránti szeretetüket firtató kérdésnél az látható, hogy a válaszadók több, mint a fele érzi úgy, hogy ő nagyon szereti a partnerét, de csak 43,6%-uk érzi azt, hogy a partnerük ugyanígy érez.

mennyire_szereti_on_a_partneret.png

mennyire_szereti_ont_a_partnere_1.png

Az, hogy ki mennyire elégedett a kapcsolatával sok tényezőn múlik. A válaszadók nagyjából fele elégedettnek mondható, a másik felének viszont valami hiányzik. Valami nem úgy működik, ahogy ő szeretné.

mennyire_elegedett_on_a_kapcsolattal.png

Nagyjából ugyanezt az eredményt mutatja az is, hogy ki mennyire elégedett a partnerével.

mennyire_elegedett_a_partnerevel.png

A „Mennyire problémás az önök kapcsolata?” kérdésnél viszont láthatjuk, hogy a kitöltők kb. 60%-a küzd párkapcsolati problémákkal.

mennyire_problemas_a_kapcsolat.png

Egyébként jellemzően azok adtak itt magasabb pontokat, akik maximum két éve élnek párkapcsolatban. Ez a tendencia a többi kérdésnél is megfigyelhető. A kapcsolat kezdetén kevesebb a probléma, jobban szeretjük a párunkat, elfogadóbbak vagyunk. Ez még a kezdeti lángolás, a „rózsaszín köd” időszaka. Az én célom egyébként ezt az időszakot megnyújtani amennyire lehet, vagy visszahozni belőle annyit csak tudunk.

A válaszadók 64,4%-a nem igazán gondol arra, hogy bárcsak bele se kezdett volna a kapcsolatba. Ez azért fontos egy problémásabb párkapcsolat esetén, mert mutathatja azt az elköteleződést egymás iránt, ami ahhoz szükséges, hogy egy terápia sikeres legyen.

sokszor_gondol_arra_barcsak_el_se_kezdte_volna.png 

„Mennyire kielégítő a szexuális kapcsolatuk?”

A válaszadók közel 1/3-ának (nagyjából) kielégítő a szexuális élete. Láthatjuk a grafikonon, hogy nagyjából minden 5. embernek egyáltalán nem kielégítő a szexuális kapcsolata, és majdnem ugyanennyien vannak, akik a 2-es válaszpontot jelölték meg. Ez kb. azt jelenti, hogy „nem teljes katasztrófa, de közel áll hozzá”.

mennyire_kielegito_a_szexualis_kapcsolatuk.png

Ha megnézünk egy előbbi statisztikát, ami azt mutatja, hogy hány éve élnek kapcsolatban a válaszadók, akkor láthatjuk, hogy 17,7% kevesebb, mint 2 éve él kapcsolatban. Javarészt ezek a válaszolók azok, akik a skálán 4-esre vagy 5-ösre értékelték a szexuális kapcsolatuk helyzetét.

Természetesen kaptam olyan válaszokat is, ahol a pár kevesebb, mint 1 éve van együtt, és sem a párkapcsolatuk, sem a szexuális életük nem megfelelő, és ennek az ellenkezőjére is volt példa, hogy több éve vagy évtizede együtt élő pároknak „tökéletes” a kapcsolatuk a megadott válaszaik alapján.

A válaszadók közül minden 5. ember csak havonta él szexuális életet, és majdnem 10% csak évente egyszer!

A megadott válaszokon túl nagyon sokan leírták az egyéni tapasztalataikat, élményeiket, többen vannak, akik, 2,3 vagy akár 10 éve nem élnek szexuális életet, annak ellenére, hogy szeretnének. Ezt látjuk a következő grafikonon.

mennyire_gyakoriak_a_szexualis_egyuttletek.png

A válaszadók közel ¾-e nem elégedett ezzel a gyakorisággal! 26,4% elégedett a gyakorisággal. Az, hogy kinek mennyi az „elég”, persze egyénfüggő. Van akinek hetente 4-5 alkalom is kevés, és van, akinek az évi 1 alkalom is sok.

mennyire_elegedett_a_gyakorisaggal.png

Van aki beletörődött – 16,6% -, van aki próbálkozik a párjánál – 33,3% - , de nem jut eredményre. A válaszok itt szintén nagyon sokszínűek. Önkielégítés, külső kapcsolatok, pornó – ezek a leggyakoribb „megoldások”.

amennyiben_nem_elegedett_a_gyakorisaggal_mit_tesz.png

Orgazmust a válaszadó nők több, mint 1/5-e színlelt már, 7 válaszadó állandóan színleli az orgazmust. (Itt a "Soha" válasz viszonylag magas arányánál vegyük figyelembe, hogy a kérdőívet kitöltők 44,5%-a férfi.)

szinlelt_e_mar_orgazmust_a_parkapcsolataban.png

Leginkább azért, mert nem akarják megbántani a partnerüket (39%) vagy képtelenek elérni a csúcsra, így inkább megjátsszák azt (17,7%).

amennyiben_szinlelt_orgazmust_mi_volt_az_oka.png

Romantika a kitöltők csaknem felénél már nincs jelen a kapcsolatban, és 63%-a a válaszadóknak azt érzi, hogy a vágy/intimitás és/vagy szexualitás is megkopott.

romantika_mennyire_van_jelen.png

kikopott_e_az_intimitas.png

Nagyon érdekes kérdés, hogy mikor tűnt el a szenvedély a hálószobából. A válaszokból látszik, hogy nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg a válaszok, egyik sem szignifikáns. Ehhez a kérdéshez mindjárt visszatérünk.

mikor_jelentkeztek_a_tunetek.png

Az okok között az első három helyen szerepel a stresszes, túlhajtott életmód, a fizikai betegségek és a párkapcsolati problémák. Szorosan mögöttük a 4. helyen a gyermek születése áll.

 mit_gondol_mi_az_oka_hogy_ritkultak_az_egyuttletek.png

A válaszadók pontosan 50%-a a párjával beszélte meg a problémát, de nem tudnak változtatni vagy a párjuk nem akar, mert nincs problématudata, és szerinte minden jó úgy, ahogy van. 9% egyedül próbálja megoldani a gondokat.

megbeszelte_e_mar_a_dolgot_valakivel.png

Szakembertől a válaszadók csupán 5,4%-a kért segítséget! Ez 23 embert jelent a 424-ből. 60,4%-a a kitöltőknek még csak nem is gondolt rá, hogy segítséget kérjen!

Figyelemreméltóan alacsony szám, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a válaszadók milyen magas százaléka elégedetlen a jelenlegi helyzetével. Több intimitást, szexet, romantikát szeretnének az életükbe, de inkább beletörődnek, hogy nincs, minthogy szakemberhez forduljanak.

gondolt_e_mar_ra_hogy_szakembertol_kerjen_segitseget.pngÉs hogy miért?

Azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb ember anyagilag nem engedheti meg magának a szakszerű segítséget. A felmérésben viszont csak a válaszadók 8,1%-a jelölte meg ezt válaszként.

1. Legtöbben ugyanis a „Párom úgysem egyezne bele” választ adták.

mi_az_oka_hogy_nem_kert_segitseget.png

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Miért nem érdekelt a partnerem abban, hogy megoldódjanak a gondjaink? Neki jó így? Kényelmes? Nem áll érdekében javítani? Lustaság áll esetleg a háttérben? Két egymást szerető ember, ha érzi, hogy gond van, egymást támogatva próbál meg kikecmeregni a hullámvölgyből. Mi lehet az ok, amiért az egyik fél ennek az „útjába áll”?

2. Második helyen pedig az „Azt gondolom felesleges, én is meg tudom oldani a saját gondjaimat” válasz áll.

Megnéztem külön ezeket a kérdőíveket, és az esetek többségében ilyen adatokat láttam:

Példa:

Mióta él párkapcsolatban? – 15-25 éve

Mikor jelentkeztek a tünetek? – 7-10 év között

A legoptimálisabb helyzetben is (15 éve élnek párkapcsolatban és 10 éve kezdődtek a gondok) eltelt 5 év. A legrosszabb helyzet alapul véve ez már 18 év! Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki azt mondja, nem felesleges segítséget kérni, mert nem tudom egyedül megoldani a problémámat?

3. A harmadik helyre pedig a „Nem hiszem, hogy egy idegen tudna segíteni a mi problémánkon” válasz kúszott fel.

Erre azt szoktam mondani, hogy ha valaki eltöri a lábát, akkor csak ismerős orvoshoz hajlandó menni gipszeltetni? Attól, hogy nem ismeri egymást a szakember és a páciens még lehet tökéletes technikával begipszelni egy lábat?

A terápia mindig egy úgynevezett anamnézis felvételével történik, aminek a lényege, hogy megismerjük a hozzánk fordulók élettörténetét és problémáit. Az törött lábas példánál maradva ez kb. olyan, mint a röntgen. Amikor már „mindent” tudunk, akkor pedig elővesszük azokat a módszereket (gipszet), amit tanultunk, amiket használunk, és az adott egyénre, illetve problémára szabjuk (nem combig gipszelünk csak térdig).

Az utolsó kérdés egy esetleges ingyen terápia lehetőségére vonatkozik, ha a pár megfelel bizonyos feltételeknek. Ami ennél a kérdésnél a legérdekesebb volt, hogy azok közül, akik az anyagi problémákat jelölték meg, amiért nem vesznek igénybe segítséget, kb. a 90%-uk azt a választ adta, hogy nem szeretne bővebben mesélni a problémájáról. Még akkor sem, ha esetleg ingyen segítséget kapna.

szeretne_bovebben_meselni_a_problemajarol.png

Minél később fordulunk szakemberhez, annál nehezebb visszafordítani egy folyamatot. Pontosan úgy, mint testi tünetek esetén. Ne szégyelljünk segítséget kérni, bízzunk a szakemberekben. Kemény munkával minden párkapcsolat megmenthető. Pontosabban azok a párkapcsolatok, ahol mind a két fél hajlandó érte tenni. Úgy nem működik, ha csak az egyik fél elkötelezett a változás iránt. Ha a másik nem működik közre, akkor nem lehet eredményt elérni. A párkapcsolat csapatjáték.

Ami még nagyon fontos, hogy a siker elengedhetetlen feltétele, hogy legyenek érzelmek a pár tagjai között. Néhány esetben még a düh vagy a harag is lehet egy „jó” kiindulópont. Azonban, ha az egyik vagy mindkét félnél megjelent a közöny, az a kapcsolat menthetetlen.

Ne várjátok meg ezt a pontot! Kérjetek időben segítséget!

A felmérés tovább folytatódik, kérlek ha párkapcsolatban élsz szánj rá pár percet és töltsd ki, sokat segítesz vele! Köszönöm!

 

 

Hamarosan megjelenik egy szuper anyagom, ami olyan pároknak készül, akik szeretnék visszacsempészni a szenvedélyt a hálószobájukba. Szeretnének ismét közelebb kerülni egymáshoz, romantikus és intim pillanatokat átélni... úgy, mint a kapcsolatuk legelején.

 

Kövesd a blogomat és a Facebook oldalamat, hogy le ne maradj a kedvezményekről és az ajándékokról!

A bejegyzés trackback címe:

http://kerekkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr2012912537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gigabursch 2017.10.01. 22:14:28

Mi könyvek mentén léptünk előre s legnehebb időszakokban. Hasznos. De nehéz volt átbeszélni. Főleg elkezdeni.

Gour 2017.10.01. 22:14:36

Ha tíznél több nőd volt, akkor ne is ábrándozzál arról, hogy a tizenegyedikkel életed végéig kívánod majd a szexet. Ilyen borzasztóan egyszerű ez.

Pihent Operátor 2017.10.01. 22:18:00

Túl hosszú posztok olvasása vajon jót tesz-e? Ha igen, minek?

Colonel H. Stinkmeaner 2017.10.02. 14:15:56

"Minél később fordulunk szakemberhez, annál nehezebb visszafordítani egy folyamatot. Pontosan úgy, mint testi tünetek esetén." - Ja, csak egy későn diagnisztizált mellrákba vagy szívinfarktusba belehal az ember. Egy tönkrement kapcsolatba meg ha nincs váláskori kifosztás, hajtépés, akkor nem.
Inkább a különválás civilitált feldolgozásában kellene segíteni az embereket, nem abban, hogy együttmaradjanak valakivel, akivel már lehet, hogy nem kellene.

"Ne szégyelljünk segítséget kérni, bízzunk a szakemberekben." - Szakember, az a pszichomókus, egy bölcsész? Pont olyan hiteles, mint amikor katolikus papok nyilatkozgatnak a fogamzásgátlásról, szexről.

"Kemény munkával minden párkapcsolat megmenthető." - Nem kell minden párkapcsolatot megmenteni. Sőt, szinte egyik se éri meg a kínlódást. Ha nem működik, akkor vége, az, hogy mikor és hogy lesz vége, az a nőn múlik. Amint kimatekozza, hogy neki anyagilag megéri a válás, akkor válni fog.
Megoldás: ne házsaodjunk, vagy ha igen, akkor szerződéssel.

@Gour: Eleve egy szexuális kapcsolat csak 3 hónapig futtatja fel a férfi hormonoktermelését, aztán elkezd ezeknek a szintje visszaállni normál értékre. Ugyanis evolóciósan úgy vagyunk programozva, hogy teherbe ejtsünk egy nőt, majd kezdjünk másikat keresni. Nincs örök boldogság. Akik 4-5 év együttélés után házasodnak, azok már nem a perzselő szerelem (nöszési düh) miatt teszik, hanem mert asszonypajtás ezt kicsikarta vagy kiügyeskedte.

Hibásnak tartom azt az álláspontot, hogy a kapcsolatokat meg kell menteni. Ha egyszer tönkrement, akkor annak oka van (esetleg sokkal mélyebb evolúciós, hormonális oka, mint a felszínen látható lélektani) és lehet ezt szőnyeg alá söpörni, látszólag feldolgozni pszichológusnál, házassági tanácsadónál, meg a jog eszközeivel együttmaradásra kényszeríteni embereket (férfiak váláskori kifosztása a nők által), de szerintem ez természetellenes.
Inkább a válást kellene fájdalommentesebbé tenni.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 14:16:44

@gigabursch: Szuper! Gratulálok a kitartásotokhoz!

Kerek Kriszta 2017.10.02. 14:28:36

@Colonel H. Stinkmeaner: Nem feltétlen hal bele az ember manapság már a legszörnyűbb betegségekbe sem, de nem is erre utaltam az idézett bejegyzéssel. Amit el szerettem volna ezzel mondani az az, hogy minél előbb kérünk segítséget (mindkét) esetben, annál nagyobb valószínűséggel spórolunk meg rengeteg fájdalmat, nehézséget és szenvedést.

Az, hogy egy pszichológus bölcsész, egy kategóriai besorolás. "Mit rózsának hívunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos."

Abban egyetértünk, hogy nem kell minden párkapcsolatot megmenteni, és ahol már nincs remény, ott az elválást kell minél fájdalommentesebbé tenni. Azokat a párkapcsolatokat kell megmenteni, ahol mindkét fél szeretné ezt. Az élet nem fekete és fehér. Ki lettünk már okosítva, hogy ott van közötte a szürke ötven árnyalata. :)

Mindenki hibázik, senki nem tökéletes. Az embernek sokszor önmagát is nehéz elviselnie, nem egy másik embert. Két tökéletlen ember kapcsolatától pedig ne várjuk el, hogy tökéletes legyen. Viszont törekedjünk arra, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Nem kell az első hullámvölgynél becsukni magunk után az ajtót és pontot tenni a kapcsolat végére, mert ezen elmélet alapján az egész életünk csak "ajtócsukogatásokból" állna.

exilis 2017.10.02. 14:30:30

Na akkor itt világosítom fel a kérdezőt miután ezt irta "Orgazmust a válaszadó nők több, mint 1/5-e színlelt már, 7 válaszadó állandóan színleli az orgazmust. (Itt a "Soha" válasz viszonylag magas arányánál vegyük figyelembe, hogy a kérdőívet kitöltők 44,5%-a férfi.)"

Férfi vagyok és színleltem már orgazmust, nem is egyszer, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 14:32:15

@exilis: Kedves exilis, valóban nincs egyedül. 2 férfi válaszolta az a tesztben, hogy színlelt már orgazmust. Az ön által idézett szöveg arányokra vonatkozik, nem darabszámra.

estónia 2017.10.02. 14:33:29

Nem igazságos ez a felmérés. A kérdések jó nagy része csak a nőknek szól pl orgazmust egy férfi nem tud megjátszani annak van látható jele vagy van ,vagy nincs, az erre vonatkozó kérdéscsoport csak a nőket érinti. Aztán meg a jelenlegi társadalomban eleve úgy nevelkedik egy férfi,hogy ő legyen a kezdeményező és neki kell megteremteni a romantikát és elvárás ,hogy előre engedjen egy hölgyet tehát nincs egyenrangúság ha tetszik ha nem . Van igazság ebben a felmérésben de szerintem felesleges volt rá pazarolni az időt.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 14:39:36

@estónia: Kedves estónia, ha visszaolvassa a kommenteket, akkor épp ön előtt szólt hozzá valaki, aki férfi és színlelt már orgazmust.

Ez egy kérdőív, nincsenek jó és rossz válaszok, így igazság sem lehet benne. Nincs általános igazság, mert ahány ember annyiféle.

A felesleges időpazarlással pedig úgy vagyok, hogy ha elolvasok egy könyvet és csupán egyetlen értékes gondolatot olvastam benne, már megérte. :) A munkám szempontjából számomra hatalmas segítség ez a kérdőív. Megköszönöm újra a kitöltőknek.

Irbisz · http://nemetmindennapok.blog.hu/ 2017.10.02. 14:40:13

Hat, ha csak közel reprezentativ a minta, mar akkor is igazi aranybanya lenne ennek megoldasaval foglalkozni, persze csak akkor, ha el is mennenek szakemberhez az elegedetlen felek. Ahogy nem mennek :)

Kerek Kriszta 2017.10.02. 14:46:29

@Irbisz: Ezzel foglalkozom, bár aranyat még nem találtam. :)

Jönnek. Mennek. Kérnek. Csak még nem elegen.

Magyarországon még mindig "ciki" lelki problémák miatt segítséget kérni. Tőlünk nyugatabbra az a furcsa, ha valakinek nincs terapeutája, nálunk még az, ha van. A tendencia szerencsére már folyamatosan nő.

Sok segítő szakember dolgozik azért, hogy javuljon a lakosság mentálhigiénés állapota.

Duplaxiii 2017.10.02. 14:57:34

Szerettem volna megdicsérni a posztot, mert elég "kerek" lett a felmérés.
És idősebb férfiként, 25 évnyi párkapcsolattal a hátam mögött lett volna pár észrevételem, véleményem.
De nem teszem, mert Ön cenzúrázza a véleményeket, azaz meghatározza mások gondolatait.
Ez ma elavult, a régi besúgó-alapú, kádári időkre emlékeztet.
Élvezze akkor a sikeret a saját maga gyártotta környzetében!

Kerek Kriszta 2017.10.02. 15:04:42

@Duplaxiii: Kedves Duplaxiii, tegye meg bátran! :) Meg is dicsérheti és elmondhatja az észrevételeit is.

Ellenőriztem, önt ezen a néven soha nem cenzúráztam, de a téma érzékenységét tekintve (és egyébként sem fér az értékrendembe), a trágár, nem a témához illő, troll kommenteket ezután sem fogom beengedni. Ezt ugye megérti?

paznja 2017.10.02. 15:05:02

Csatlakozom ez első hozzászólóhoz, ha ráérzel az ízére nem tudsz szabadulni tőle. Saját tapasztalatomon okulva. Úgyhogy én azt tanácsolom próbáld meg valahogy rendbe szedni a kapcsolatodat,amíg még van remény.

steery 2017.10.02. 15:06:09

Ez a statisztika is csak megerősíti azt a tapasztalatomat, hogy boldog, elégedett, sikeres párkapcsolatok nincsenek. Ha mégis vannak, ez csak rövidke, átmeneti, múlékony állapot és sosem tart sokáig vagy elég ideig ahhoz, hogy elégedettek legyenek vele az emberek. És általában iszonyú árat kell fizetniük érte (előtte, közben és utána), így végül többe kerül a leves, mint a hús.

Én még boldog párkapcsolatot sosem láttam magam körül élőben (az elmúlt 20-30-40 évben, bármeddig nézek vissza a múltamba). Csak boldogtalan párkapcsolatokat láttam eddig. Így aztán nem is érzem nagy szükségét annak, hogy fejest ugorjak egy ilyen problémahalmazba. Miért toljak ki magammal (nem beszélve a másikról) csak azért, hogy ne legyek egyedül? Az elmúlt 25 évben jól elvoltam egyedül, ez bevált és a jövőben is ezt óhajtom folytatni, mert ez működik.

Ahhoz képest, hogy állítólag mindenki számára milyen fontos a boldogság meg a jó párkapcsolat meg a szex meg a családi élet - szóval ehhez képest elképesztő, hogy mennyire alulművelt ez a területe a társadalomnak. Ennek kéne lennie a legfontosabb tantárgynak minden iskolában az óvodától az egyetemig. Ezt kéne a legmagasabb óraszámban (elmélet és gyakorlat!) tanítani. Ezzel kéne össztársadalmi szinten mindenkinek a legtöbbet foglalkoznia. Ezzel kéne főként kampányolnia az összes pártnak, hogy fő céljuk a Bruttó Nemzeti Boldogság növelése, javítása, elősegítése. Ebbe kéne az államnak iszonyú sok pénzt (csilliárdokat) beleölnie és agyonpénzelnie. Hogy a lakosság aztán ne legyen tömegesen boldogtalan, depressziós, kábszerfüggő, szociopata, beteg, magányos, öngyilkos, kivándorló, nyomoronc, stb. Ha ez a témakör ennyire fontos, miért hanyagoljuk ilyen makacsul és tesszük szisztematikus felelőtlenséggel össznépi pokollá a rosszléti társtalanalmunkat? Tudja erre valaki a választ? Politikusok is írhatnak!

bigdata 2017.10.02. 15:06:19

@Gour: ez ebben a formában nem igaz. Lehet, hogy van ilyen ember, meg az is lehet, hogy valaki pont a hosszútávú kapcsolataiban fogja ki az ágyban unalmas nőket, de ez általánosításhoz kevés.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 15:13:57

@steery: Maximálisan egyetértek önnel abban, hogy óvodától szükséges lenne párkapcsolati nevelésre. Sokan dolgozunk azon, hogy ez megvalósuljon, de ez a feladat se nem egyszerű, se nem gyors. Azért nem adjuk fel. :)

steery 2017.10.02. 16:14:02

@Kerek Kriszta: Sokan dolgoznak ezen? Én eddig nem sok ilyen emberrel találkoztam és nem sok eredményét láttam ennek a munkának. És ez nem magyar probléma, hanem ahogy elnézem, globális. Már ősidők óta.

Miért van az, hogy az emberiségnek fontosabb a mindenféle kacatok gyártása és a gazdasági mutatók állása, mint az, hogy érzik magukat az emberek a bőrükben? Ha ilyen keveset tesz az emberiség az egyének boldogulásáért, akkor nyilvánvaló, hogy ez egy lényegtelen probléma a közösség számára. Csak az egyénnek fontos, milyen élete van, a többieket nem érdekli. De akkor ez nem nevezhető társadalomnak, csak társtalanalomnak. Nem nevezhető civilizációnak, csak barbarizációnak. Nem közösség, csak egyének összeverődött hordája. Így milliárdok kénytelenek az egész életüket egyedül leélni, közönyös vagy ellenséges vadidegenek között, ami valljuk be: kész pokol mindenkinek.

Most mindenki tegye fel magának a kérdést: Az életem során hányszor kérdezték meg tőlem eddig, hogy boldog vagyok-e? Hogy mit szeretnék? Hogy szeretnék élni? Mi lenne a jó nekem? Ha egy kézen meg tudod számolni ezen alkalmakat, akkor ott valami nagyon nincs rendjén. Nem veled. A világgal.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 16:24:40

@steery: Ezek a felvetések már alapvetően túlmutatnak a témán. A boncolgatására kevés ez a fórum.

Sokan. Eredménye azért nincs, mert nem a szakembereken múlik. Alaposan körbejártam a témát, erről írtam a szakdolgozatomat. Nem egyszerű (ez) a téma (sem).

Colonel H. Stinkmeaner 2017.10.02. 16:58:21

@Kerek Kriszta: "Viszont törekedjünk arra, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Nem kell az első hullámvölgynél becsukni magunk után az ajtót és pontot tenni a kapcsolat végére, mert ezen elmélet alapján az egész életünk csak "ajtócsukogatásokból" állna."

Egy kapcsolatban a szexuális fellángolás hormonális alapú, 3 hónapig tart nagyjából. Aztán 1-2 év még a megszokás, majd 7 évnél jön a vége. Akik hitel, valláserkölcs, gyerekkel zsarolás, gyávaság, "úgysincsjobb" indokokkal együtt maradnak, azok a szememben nem példaértékűek.

Inkább arra kellene törekedni, hogy a 3 hónapos szexkapcsolatból hozzuk ki a legtöbbet, az jó legyen, emlékezetes, ne kezdjünk ezalatt elvárásokat támasztani a másik iránt, mert azoknak úgyse felel meg, ebből pedig heveny idegbaj lesz.

Nem szabad megvárni az első hullámvölgyet, hanem 3 hóna után mozdulni kell. Ehelyett mindenki várja, hogy mi lesz, kezdi a másikaz elvárásokkal bombázni, követelőzni, majd a tönkretett kapcsolatot feltámasztani.
Tudom, hogy nehéz azt meglépni, hogy amikor még viszonylag jó minden, akkor csukjuk be az ajtót, de kevesebb idegbajt okoz ez, mint húzni a dolgot a végtelenségig.
Cukorka, csoki, fagylalt evésével se akkor kell leállni, amikor már cukorbajosok vagyunk és szétrohadtak a fogaink. Csak hát az ember desszert zabálásakor nem tud józanul gondolkodni, ahogy akkor se, amikor még valami szexuális élvezete van a kapcsolatában.

Kerek Kriszta 2017.10.02. 16:59:55

@Colonel H. Stinkmeaner: Sajátságos a véleménye, de ha nem baj, nem értek vele egyet. :)

Irbisz · http://nemetmindennapok.blog.hu/ 2017.10.02. 23:23:26

@Colonel H. Stinkmeaner:
Eleg sotlan kapcsolatok azok, amelyekban csak 3 honapig tart a langolas. Vagy ha igy vagy ezzel, akkor valami nagyon komolyan nem timmel veled, vagy pszichesen, vagy szexualis teren.

smoob 2017.10.02. 23:23:48

Én kiváncsi vagyok ezekre az adatokra külön a házas és nem házas emberekre vetítve. Melyiknel van több probléma? (Mondjuk csak a hosszabb kapcsolatokat nézve)

Macskond 2017.10.02. 23:24:04

Kacc. A férfiak is tudnak orgazmust szinlelni. Egészen biztos hogy messze ritkábban teszik mint a nők. Ebből a szempontból nem is pontos a teszt kérdés feltevése, mert kellene bele egy időkorlát, hogy az elmúlt 1 hétben/hónapban/évben megtette-e. Nagyon nem ugyanaz hogy ha ez megtörtént 30-40 év alatt 2-3 alkalommal. vagy ha ez egy rendszeres "megoldás".
Amúgy úgy lehet szimulált, hogy az ejakuláció nem azonos az orgazmussal. Általában nincs nagy időbeli eltérés a kettő között, max 3-8 másodperc. De adott esetben el tud maradni a csúcspont.
Ha "üres a tár" akkor pedig elmaradhat mindkettő és akkor jöhet a "szimuláció".
Az indoka? Mert a másik már rég elment, már csak azt várja hogy te is beérd, de érezni hogy már nem lesz meg. Akkor ez egy jó lezárás. De az ilyen alkalmak megszámolásához 30 évben nincs szükség 1 kezem összes újjára.

Irbisz · http://nemetmindennapok.blog.hu/ 2017.10.02. 23:24:21

@Kerek Kriszta:
Egyebkent ha sikerült javulast elerni, az jellemzöen milyen sorrendben következik be?
Javul a szex minösege es/vagy nö a gyakorisag, es ez helyreallitja a kapcsolatot, vagy pont forditva, elöször javitod a kapcsolatot es ez pozitivan hat az eredeti problemara, az elegtelen szexualis elet re?

Kerek Kriszta 2017.10.02. 23:29:49

@Irbisz: Attól függ, hogy mi a kiindulási probléma. Ha például bármilyen párkapcsolati probléma, akkor nyilván a második verzió működőképes, de ha mondjuk az az ok, hogy ráuntak egymásra, nincs fantázia már a szexben, akkor az első verzió lesz a megoldás.

Egyébként nincsenek "tiszta" problémák, általában ezek halmozódnak, így az a cél, hogy megtaláljuk a kiindulási pontot, és a problémákat "rangsorolva", lépésről lépésre oldjuk meg azokat.

steery 2017.10.03. 14:39:24

@Kerek Kriszta: Ez így igaz. De elkerülhetetlen a túlmutatás, mert a dolgok mindig szervesen összefüggenek más dolgokkal és egymással, nem légüres térben léteznek. Az egész rendszert átfogó szemlélet viszont mindig elvezet ahhoz a problémához, hogy a bajok orvoslásához az egész teremtést orvosolni, megújítani kellene, ami meg meghaladja a jelen képességeinket.
Én azért igyekszem tisztán látni ilyen körülmények között is és rendszeresen felvetem az ilyen témákat, hogy minél többeket gondolkodásra késztessek. Mert amiről nem tudunk, azon változtatni sem tudunk.

Irbisz · http://nemetmindennapok.blog.hu/ 2017.10.04. 17:07:13

@steery:
A "dolgok" tenyleg sok mindennel szervesen öszefüggenek, de nem minden minden egyeb massal, es lehet lokalisan is kezelni problemakat.
Söt kell is, mert az egesz teremtest ugy sem lehet megujitani, orvosolni, ami meg javithato önmagaban, azt javitani kell, teljesen felesleges, söt hiba varni a csodara, ti. megoldodoik a vilag össze problemaja, gondja-baja globalisan.

Pallos Levente · http://www.pallos.tk 2017.10.04. 19:20:01

"Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Miért nem érdekelt a partnerem abban, hogy megoldódjanak a gondjaink? Neki jó így? Kényelmes? Nem áll érdekében javítani? Lustaság áll esetleg a háttérben? " Csak megemlítem a témát, a válasz az, hogy így működik a teste / a női test, és támadásnak érzi már azt is, hogy ennyire beleavatkoztam az ő működésébe.