Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

Erotikus játék vagy játékos erotika?

2017. november 22. - Kerek Kriszta

erotikus_jatek_vagy_jatekos_erotika.jpg

Egy ideje újra divat lett társasjátékozni.  Felnőttként is. Egyre többen fedezik fel újra vagy merik bevallani, hogy azért mert véget ért a gyermekkor, még nem kell abbahagyni a játékot. Országszerte társasjáték klubok alakulnak, ahol kipróbálhatjuk a legújabb táblás játékokat, de a jól bevált régi klasszikusokkal is megmérkőzhetünk.

Máig emlékszem azokra a meghitt karácsonyi délutánokra, amikor a fa alól előkerült a régóta várt játék, és alig vártam, hogy körbeüljük a szőnyegen. Vagy amikor rokonokhoz, baráti családokhoz mentünk, a gyerekek egy külön szobában „bandáztak”, ahol a villanyvasút és a legó mellett mindig előkerült egy-két társasjáték is. Imádtam.

Felnőttként sincs ez másként.

Nem csoda, hiszen társasjátékozni az egyik legjobb szórakozás.

Akár családi összejöveteleken, akár baráti társaságban, akár kettesben játszunk, ugyanolyan felszabadító, vidám perceket élhetünk át felnőttként is, egy-egy társasjáték party közben, mint gyermekként.

 

A társasjátékozás 8 pozitív hatása

 

  • Szórakoztat
  • Növeli a kreativitást
  • Kitartásra nevel
  • Érzelmileg feltölt
  • Jókedvre derít és csökkenti a stresszt
  • Növeli az önbizalmat
  • Türelemre tanít
  • Erősíti az összetartozás érzését

 

De mi a helyzet a felnőtt társasjátékokkal?

Egyre többféle, kifejezetten felnőtteknek szóló, erotikus társasjátékot is találunk a webshopok „polcain”.

Ezeknél a játékoknál hatványozottan jelennek meg az előbb felsorolt pozitív hatások. Ilyenkor nem társaságban játszunk, hanem csak egymásra figyelünk, valamint a feladatok is direkt úgy vannak kitalálva, hogy növeljék az intimitást.

 

Kíváncsi voltam, hogy „mit tud” egy ilyen játék, ezért rendeltem egyet az egyik legnagyobb hazai webshoptól.

Nem bíztam a véletlenre. A választásom „Az év felnőtt társasjátéka” díj nyertesére, a Monogamyra esett.

„A Monogamy egy kétszemélyes, felnőtteknek szóló, maximálisan szórakoztató és élvezetekben gazdag párjáték, mely biztos élvezetet és intim pillanatokat nyújt a játékosoknak, megfűszerezve ezzel a párkapcsolatot, és még közelebb hozza egymáshoz a szerelmeseket!”

A játék menete

23846934_1420674298059670_1127789506_o.jpg

A játék 3 szintre tagolódik. Ennek megfelelően 3 csomag feladatkártya tartozik a játékhoz.

     1. Intim (rózsaszín) szint: Ezen a szinte még kizárólag a beszélgetésé a főszerep, de már itt is minden kizárólag az erotika körül forog.

     2. Szenvedélyes (lila) szint: Ezeken a kártyákon már feladatokat is találhatunk. Szexi érintések, erotikus simogatások és egyre pikánsabb párbeszédek jellemzik ezt a szintet.

    3. Forró (piros) szint: Ezen a szinten már a szavak helyett a tettek beszélnek.

Van egy pakli Fantázia kártya, ami tulajdonképpen a győztes „jutalma”.  A vesztes félnek kell beteljesítenie a győztes által választott kártya tartalmát.

 

A játéktáblán a kártyákat jelző mezőkön kívül további feladatmezők találhatóak. Egy romantikus, összebújós tánc, egy gyengéd masszázs vagy egy korty a kedvenc italunkból, csak tovább fokozzák a hangulatot és még izgalmasabbá teszik a játékot.

 

Mi a véleménye a játékról azoknak, akik már kipróbálták?

Mivel kíváncsi voltam, hogy a gyakorlatban hogyan működik a játék, ezért odaadtam két párnak, hogy teszteljék. A párok közötti legfőbb különbség a párkapcsolatuk minősége volt. Az egyik pár, a saját bevallásuk szerint, boldog párkapcsolatban, kiegyensúlyozott szexuális életet él, míg a másik párnál a párkapcsolati problémák rányomják a bélyegüket a szexuális életükre is.

Miután kipróbálták a játékot, 1,5-2 órát beszélgettem a párosok hölgytagjaival. Nem szó szerint és nem az egész beszélgetést idézem, csupán a lényeget emeltem ki a beszélgetésekből.

 

Első pár: Nóri és Norbi

13 éve házasok. Két gyermekük van, egy 12 éves fiú és egy 5 éves kislány. Nóri elmondása szerint a kapcsolatuk 13 éve töretlen. Mindent meg tudnak beszélni és a szexuális életük is jónak, változatosnak mondható. Kíváncsi volt, hogy vajon ezek után tud-e új élményt nyújtani a játék. Megmondom őszintén, én is.

 

„Ahogy megkaptuk a játékot azonnal ki is próbáltuk. Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy veszek egyet, de valahogy mégsem került rá sor. Most, hogy ezt megkaptuk, nagyon vártam az estét.

Amikor viszont elkezdtünk játszani nagyon csalódott lettem. Az Intim kártyákon lévő kérdések már semmi újat nem tudtak mutatni. A házasságunk 13 éve alatt már átbeszéltük őket. Többször is. Csak ültem és azon gondolkodtam, hogy akkor most mi legyen. Ekkor Norbi, a tőle megszokott lazasággal közölte, hogy teljesen felesleges ezen aggódni, folytassuk a második szinten a játékot.

Hát mit mondjak. Nem bántam meg.

Igaz, hogy itt is voltak olyan kérdések, amiket már tudtunk egymásról, de ezen a szinten ez már egyáltalán nem volt zavaró. Lehet, hogy azért, mert sok feladatkártyát is húztunk, és már nem csak a szánk járt. (nevet)

A harmadik szinten lévő kártyákon található feladatok nagyon jók voltak. Sok mindent kipróbáltunk már, de mivel a játékban állandóan új és új feladatokat kellett teljesíteni egymás után, ez valami megmagyarázhatatlan hatással volt ránk. Játék nélkül ennyire változatos éjszakánk szerintem soha nem lett volna.

A játékot természetesen én nyertem, így most várom, hogy a kiválasztott Fantázia kártya feladatát mikor teljesíti Norbi. Izgalmas a tudat, hogy valami készül.”

 

Ajánlanád-e a játékot a hozzátok hasonló helyzetben lévő pároknak?

„Igen. Szerintem ha egy pár teljesen nyitott egymással, és minden erotikus fantáziáját, vágyát megosztja a másikkal, akkor is izgalmas a játék a 2. szinttől. Nekünk még így is több óráig tartott, amíg végigjátszottuk. Az első szint kártyáit szerintem olyanok tudják használni, akik rövidebb ideje vannak együtt vagy nem beszélgetnek túl sokat ezekről a dolgokról.

Voltak olyan feladatok, amiket eszközhiány miatt nem próbáltunk ki, de ezeket egyszerűen csak félretettük és húztunk egy másikat.

Nekünk nagyon klasszul sikerült az este, én azt mondom, hogy mindenképp érdemes kipróbálni egy ilyen társast.”

 

Második pár: Anita és Tibi

9 éve házasok, két gyermekük van. A kisfiú 8, a kislány pedig 5 éves. Anita elmondása szerint a kapcsolatukra nem tudnak annyi időt fordítani, amennyit kellene. Egyre ritkábbak az intim együttlétek és egyre kevesebbet beszélgetnek. Mindketten dolgoznak, a gyerekek kicsik. Anita állandóan fáradt, Tibi pedig ritkán van otthon, sokat dolgozik. Szeretik egymást, de elég sokat veszekednek.

 veszekedo_par.jpg

„Amikor megkaptuk a játékot, 2 hétig nem tudtunk vele mit kezdeni, mert egyszerűen nem találtunk időt arra, hogy kipróbáljuk. A második hét végén arra gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább, fogtam a két gyereket és elvittem a szüleimhez. Hazamentem és közöltem a férjemmel, hogy akkor most játszunk. Nem tiltakozott.

Először csak nézegettük, elolvastuk a játékszabályt, beleolvasgattunk a kártyákba. Egy-két kellék kell a játékhoz (a kedvenc alkoholos italotok, gyümölcs, tejszínhab, sál), amik szerencsére voltak itthon.

Az első kártya felhúzásnál nagyon izgultam. Nem tudtam, hogy mire számíthatok. Már sok éve anya-apa üzemmódban működünk. Ez a szexre is rányomja a bélyegét.

Hiába vagyunk már 9 éve házasok, szinte soha nem beszélgettünk azokról a dolgokról, amik a kártyákon álltak. Voltak olyan kérdések, amiktől nagyon zavarba jöttünk. De mindketten erőt vettünk magunkon, és nem tettük félre a kártyákat.

Ahogy haladtunk előre a játékban úgy lettünk egyre felszabadultabbak.

Talán ez az elfogyasztott alkohol mennyiségnek is köszönhető. Nem egyszerre ittunk sokat, hanem ahogy a játék diktálja, sokszor egy kortyot. Nem kell nagy mennyiségre gondolni, kb. 2-2 pohár pezsgő fogyott el, de mivel egyikünk sem iszik rendszeresen (nevet), ez a mennyiség már épp elég volt, hogy oldja a gátlásainkat. Nem azt mondom, hogy a játék végére minden szeméremérzetünket félredobva teljesítettük a feladatokat, de azt hiszem jó irányba mozdított el minket a játék.”

 

Ajánlanád-e a játékot a hozzátok hasonló helyzetben lévő pároknak?

„Mindenképp. Arra viszont készüljenek fel, hogy nem csak testileg, hanem lelkileg is le kell vetkőzniük a másik előtt. El kell felejteni a szemérmességet és le kell tudniuk küzdeni a közöttük kialakult távolságot. A feladatok nagyon szexisek, lényegre törőek. Ki kell lépni a komfortzónájukból és nem szabad prűdnek lenni.

Arra is figyelni kell, hogy legyen elég idejük a játékra. Mindenképp szánjanak rá minimum 2-3 órát. Vannak olyan feladatok is, amik hosszabb időt vesznek igénybe, és vannak olyanok is, amiket azonnal nem lehet megvalósítani, de mi úgy beszéltük meg, hogy ezeket a kártyákat félretesszük egy következő játékhoz, és akkor már eleve rákészülünk ezekre a feladatokra.

Mi örülünk, hogy kipróbálhattuk ezt a játékot. Nem mondom, hogy egyszerű volt levetkőzni a gátlásainkat, vagy hogy nem voltunk zavarban egy-egy pikánsabb feladatnál, de mind a ketten úgy érezzük, hogy újra közelebb kerültünk egymáshoz.

Este, amikor hazahoztuk a gyerekeket, és kiszálltunk a kocsiból, Tibi rám kacsintott, és tett egy olyan mozdulatot, ami az egyik feladatra emlékeztetett. Kitört belőlünk a nevetés. Alig bírtuk abbahagyni. A gyerekek nem értették mi ez a jókedv, de beszálltak ők is a családi röhögésbe.

Rég éreztem ennyire közel magamhoz a férjemet, mint ezen a napon. „

 

Szeretnéd megnyerni? Kattints ide és játssz a Facebook oldalamon!

Előjáték nélkül lehet élni... de nem érdemes

 nincs_elojatek_mas_a_fontos.jpg

Hosszabb ideje együtt élő párok esetén tapasztaltam, hogy természetesnek veszik, ha eltűnik az előjáték a szexuális életükből.

 

  • „11 év után ez már természetes.”
  • „Szerintem másoknál is így van.”
  • „Ugyan, a mi korunkban ez már nem így működik.”

 

Ilyen és ehhez hasonló kifogásokat hallok, amikor konzultációkon párokkal beszélgetek arról, hogyan is zajlik náluk a szeretkezés.

 

Azonban épp ezek a tévhitek gátolják meg a párokat abban, hogy megőrizzék a szenvedélyt a kapcsolatukban.

 

Az természetes, hogy hosszú együtt töltött évek után már szinte ismerjük a párunk minden rezdülését. Nehezebb újat mutatni magunkból, de talán még ennél is nehezebb „friss” szemmel nézni a másikra.

Az azonban már nem természetes, hogy ezt ölbe tett kézzel végignézzük, és nem vállaljuk a felelőssége, mert ez nem a mi hibánk, hanem „ez a természet rendje”.

 

Pár hónapja keresett fel egy kétségbeesett házaspár, hogy nem működik a szex. A feleségnek fájdalmai vannak a behatoláskor, a nőgyógyászati vizsgálatok mindent rendben találtak, így inkább hárítja a férje közeledését. Aki természetesen ezt zokon veszi. Az elmúlt 1,5 évben összesen 8 alkalommal szeretkeztek.

Már az első konzultáció alkalmával kiderült, hogy nagyon rövid (5-10 perc) az előjátékra szánt idő. A feleségnek ez az idő kevés volt, hogy olyan izgalmi állapotba kerüljön, hogy elinduljon a nedvesedés. Ez okozta a behatolás közben érzett fájdalmat. Ennél a párnál, pusztán azzal, hogy elnyújtották az előjáték idejét, megszűnt minden probléma. Nekik szerencséjük volt. Az agy még nem kötötte össze a fájdalom és a szeretkezés fogalmát. Ebben az esetben sokkal hosszabb és nehézkesebb lett volna a gyógyulás.

 

Tévhitben élnek azok a párok, akik úgy gondolják, hogy csak a közösülés (és az ebből „egyértelműen következő” vaginális orgazmus!) az egyetlen szinonimája a szexnek.

 

Az erotikus filmekben ábrázolt jelenetek is hamis elvárásokat közvetítenek mindkét nem felé.

A férfi azt hiszi, hogy a nő állandóan készenléti állapotban van, és csak arra vár, hogy ő a magává tegye. Előjáték nélkül. Erőszakosan.

A nő pedig nem érti, hogy  mi vele a baj. Ő miért nem tud elélvezni? Miért érez fájdalmat a behatoláskor? Miért érez lelkiismeretfurdalást, ha úgy érzi többre vágyik?

 A választ nem egyszerű megtalálni. Általánosságban azonban elmondható, hogy a neveltetés, a családból hozott minták, az iskolai szexuális nevelés hiánya, a megfelelési kényszer, a konfrontáció elkerülés, valamint a felnőttfilmek elterjedése mind káros hatással van a szexuális életre. Nagyon gyakori, hogy a nő nem szeretné megbántani a partnerét.

 

Az is gyakran előfordul, hogy a nők nem ismerik a saját testük működését, így nehéz elmagyarázni a férfinak, hogy mit is szeretnének. Hogyan esne nekik igazán jól az érintés.

A férfiak pedig, ahogy már említettem, leginkább a szexfilmekből, valamint azoktól a kortársaktól „tanulják” az erotikát, akik szintén nem rendelkeznek semmilyen tudással és tapasztalattal.

 

Az előjáték evolúciója

A tinik általában pettinggel, a másik simogatásával, csókolgatásával kezdik felfedezni maguknak a szexuális életet. Felnőtt korban a párkapcsolatok kezdetére lehet jellemző, hogy rövidebb időre visszatér ez a korszak az életünkbe.

Az együtt töltött évek alatt azonban, a tapasztalat azt mutatja, hogy hasonlóan a romantikához, az előjáték fontossága is kikopik a hétköznapokból. Már nem vágyunk arra, hogy meghódítsuk a másikat. Már nincs arra szükség, hogy erőfeszítést tegyünk annak érdekében, hogy megszerezzük, hiszen mindig ott van, kéznél.

Megfigyelhető, hogy a gyermekek születése után a legtöbb pár „apa-anya” üzemmódba kapcsol. Háttérbe szorul a szexualitás. Amíg kicsik a gyerekek a csipkés bodyt felváltja a lebüfizett, kinyúlt póló. A férfi pedig gyakran már csak a gyermekei anyját látja a nőben. Örülnek, ha néha-néha van idejük és energiájuk egy gyors légyottra, de az előjáték, ha néha-néha van, már igazi luxusnak számít.

kids-in-bed_2959093b.jpg

Nagyon könnyű ebben az állapotban ragadni. Épp ezért a kezdetektől tudatosan kell törekedni arra, hogy a pár szeretőként is funkcionáljon, és minőségi együttlétre törekedjen.

 

Az intimitás megőrzése

A párkapcsolatok előrehaladtával sokan azt érzik, hogy kezdenek eltávolodni a partnerüktől. Nem csak lelkileg, de fizikailag is.

A csókot felváltja a puszi. Egy puszinak pedig, még ha a szájra is adják, egyáltalán nincs köze a szexhez. Ezek az „ovis puszik” nem képesek  felkelteni a vágyat.

Az emberi ajkakon számtalan idegvégződés található, így a száj a test egyik legfontosabb erogén zónája.

Azok a párok, akik testileg eltávolodtak egymástól, zavarba ejtőnek érezhetik, ha a hálószobán kívül kell megcsókolniuk a másikat.

Ezekre a párokra jellemző, hogy nincs vagy nagyon rövid az előjáték, és mindig minden ugyanúgy, menetrend szerint történik. Nem visznek bele játékosságot, újításokat, mert már akkora közöttük a távolság, hogy ezek a dolgok kívül esnek a komfortzónájukon. Szinte cikinek érzik a helyzetet. 

Ez nem jelenti azt, hogy az eltávolodás lelkileg is megtörtént. A szeretet, az összetartozás érzése megmaradhat. Sőt, az is megtörténhet, hogy a lelkük teljesen meztelen a másik előtt, de a hálószobában képtelenek világosban megszabadulni a fehérneműiktől.

Élhetnek nagyon jó életközösségben, de ha a szex kikopik a párkapcsolatból, akkor már csak barátságról beszélhetünk.

 

Vajon vissza lehet fordítani az eltávolodás folyamatát?

Ha egy szóval kell válaszolnom, akkor azt mondom, hogy igen.

A szenvedélyt visszacsempészni a kapcsolatba azonban mindenképp kétszemélyes játék, és mindkét féltől erős elhivatottságot igényel.

A visszafordítás folyamata kemény munka, amiből azért nem hiányzik az élvezeti rész sem.

Én ilyen esetekben abban is segítem a hozzám forduló párokat, hogy merjenek kilépni a komfortzónájukból. Legyenek nyitottak egymásra és az újra. Próbálják meg elhagyni a görcsösségüket és megtalálni az elveszett játékosságukat.

A felhőtlen játékra való képesség sokat segít párkapcsolati- és szexuális problémák esetén is.

Ennek fontosságáról olvashattok majd a következő bejegyzésemben.

A párkapcsolat halála, avagy az apokalipszis 4 lovasa

a_parkapcsolat_halala_avagy_az_apokalipszis_negy_lovasa.jpg

John Gottman az elmúlt néhány évtized egyik legbefolyásosabb párkapcsolati tanácsadója.

Több éves kutatómunka után azt állítja, hogy 91%-os pontossággal meg tudja mondani, hogy mi lesz a házasság sorsa. Elválik a pár vagy együtt marad.

„Mindössze öt perces megfigyelés után előre tudom jelezni, hogy elválik-e egy pár vagy sem.”

A kutatásait egy úgy nevezett „szeretetlaborban” folytatta, ami nem volt más, mint egy kamerákkal felszerelt lakás. A kísérletben részt vevő 50 pár feladata csupán annyi volt, hogy 24 órára költözzenek be a lakásba, és próbáljanak a lehető legtermészetesebben viselkedni. Úgy, mint otthon, egy átlagos hétvégi napon.

A párok természetesen tisztában voltak azzal, hogy minden lépésüket kamerák követik.

Gottman szerint a válás előrejelzésében 7 jel játszik szerepet.

Ezek közül is a legfontosabb, az "apokalipszis 4 lovasának" nevezett jel. Ezt a metaforát használja, hogy leírja a párok veszekedés alatt megjelenő interakcióit és kommunikációs mintáit.

Gottman kutatása szerint a négy lovas jelenléte egy kapcsolatban hatalmas szerepet játszik a párkapcsolat felbomlásában.

Ez a négy lovas: a kritika, a megvetés, a védekezés és a falépítés

kritika.jpg

Az első lovas a: KRITIKA

Sokszor szoktam mondani, hogy senki nem tökéletes. Két „tökéletlen” ember kapcsolatától ne várjuk, hogy tökéletes legyen. Mindig vannak olyan dolgok, amiket a legszívesebb megváltoztatnánk a másikban. Sokszor panaszkodunk, hogy a párunk nem tett meg valamit, amit megígért.

A panasz és a kritika között azonban van különbség. A kritika nem egyetlen, jól körülhatárolható dologra vonatkozik, hanem a partnerünk viselkedésére vagy jellemének egészére vonatkozó negatív megállapítás.

Nézzünk egy példát:

A kritika szinte minden párkapcsolatban előfordul. Nem kell egyből arra gondolni, hogy a házasságnak válás lesz a vége, ha azon kapjuk magunkat, hogy kritizáltuk a párunkat.

A kritizálás alatt megjelenő leggyakoribb szavak, a mindig és a soha.

"Mindig ezt teszed velem”  vagy „Soha nem gondolsz másra, csak magadra”. (Ez lefordítva például annyit jelent, hogy ideges vagyok, amiért meghívtad a szüleidet vacsorára, amikor tudtad, hogy beteg vagyok.)

Figyeljünk oda, mert a panasz nagyon gyorsan kritizálásba csaphat át. Ha túl sokszor kritizáljuk a másikat, nagyon gyorsan kinyitjuk az ajtót a megvetés előtt. Ezzel rögtön egy magasabb szintre is emeljük a konfliktust.

 

A második lovas a: MEGVETÉS

Általában amikor a megvetés már megjelenik egy kommunikációs helyzetben, akkor a szavak már gyakran kegyetlenek, tiszteletlenek, szarkasztikusak vagy sértőek a másik fél számára.

Ide tartozik egy gúnyos kacaj vagy amikor a másik elkezdi forgatni a szemeit miközben a párja beszél. Az is a megvetés kategóriájába tartozik, amikor olyanokat mondunk a társunknak, hogy „Szörnyű apa vagy”.

A megvetés a párunk iránt érzett negatív gondolatok táplálják. Az évekkel egyenes arányban nő a harag, amit a másik iránt érzünk. Ha nem folytjuk el csírájában a konfliktusokat, az együtt töltött évek alatt lavinaként fogja maga alá temetni a párkapcsolatot.

Mutatok egy példát:

„Igazán elmosogathattál volna, tudtad, hogy hulla fáradt leszek, mire hazaérek.” – panasz

„Te soha nem mosogatsz el, mindig mindent én csinálok.” – kritika

„Nem igaz, hogy anyád nem tanította meg, hogy mosd el magad után a tányért.  Túlságosan elkényeztetett!” – megvetés

Ugye érezzük a különbséget?

 

A harmadik lovas a: VÉDEKEZÉS

Akkor alakul ki, amikor egyik partner sem akarja már elismerni, hogy tévedett. Kifogásokat keres. Nem vállalja a saját döntéseiért a felelősséget, hanem a másikra hárítja. Azt érzékelteti, hogy igazából nem vele, hanem a másikkal van a probléma. Ez pedig, beláthatjuk, nem fogja a másikat visszavonulásra késztetni.

„Nincs igazad. El szoktam mosogatni, de minden nap későn érek haza. ELLENBEN te mindig itthon vagy. Miért nem érsz rá rendbe tenni a konyhát?”

 

A negyedik lovas a: FALÉPÍTÉS

A párkapcsolat későbbi szakaszaiban szokott megjelenni, amikor már az előző három lovas keltette örvény mélyén vergődnek a párok. A célja, hogy a felek elkerüljék a konfliktusokat és ne kelljen interakcióba kerülni a másikkal.

Bár mindkét fél felépítheti maga köré a saját falait, ez mégis inkább a férfiakra jellemző.

a_ferfi_csak_a_tv-t_nezi.jpg

Gondoljunk csak arra a férjre, aki a munkából hazaérve a felesége panaszáradatával találja szembe magát. Mivel nem akar belemenni a konfliktusba, ezért inkább meg sem szólal. Kerüli a szemkontaktust, nem válaszol a feltett kérdésekre, inkább elvonul a tv elé és "a távirányító mögé bújik". A feleség ettől persze még dühösebb lesz. Hangosabb kiabál, beáll a tv elé vagy elveszi a távirányítót a férfitől. Ilyenkor szokott a férj visszavonulni.

Kisétál a szobából... a lakásból... a házasságból...

 

Felismerted valamelyik lovast a saját párkapcsolatodban?

Ha a kritika és a megvetés van jelen a kapcsolatodban, egy kicsit nehezebb dolgunk van. Amikor ezt felismerjük, eljött az ideje, hogy komolyan elgondolkodjunk azon, hogy valóban folytatni szeretnénk-e a kapcsolatot. Hogy valóban ezzel a személlyel akarunk-e együtt élni.

Azt azonban tudnod kell, hogy ezekben az esetekben is van lehetőség visszafordítani a folyamatot. Kemény munka, de nem lehetetlen.

Amennyiben nem sikerül, akkor sem haszontalan a párterápia. Megismerhetjük az érzéseinket, átgondolhatjuk, hogy mit hibáztunk és ezáltal mire kell figyelni a jövőben. Hatékonyabb kommunikációs módszereket tanulhatunk, és ha valóban a kapcsolat megszüntetése mellett döntünk, sárdobálás helyett békésségben válhatunk el.

Mi a következő lépésed?

  • Azonnal összecsomagolod a ruháidat és elköltözöl. Ha házasságban élsz beadod a válópert. (Erre van a legkisebb esély, de ha a cikk elolvassa után mégis ezt a lépést fontolgatod, én arra biztatlak, hogy ne dönts elhamarkodottan.)
  • Választhatod azt, hogy minden folytatódik ugyanúgy tovább, mint eddig. Vársz a csodára, amikor a problémáitok önmaguktól  megoldódnak. Annak ellenére, hogy már pontosan tudod mi lesz a kapcsolat végkimenetele.
  • Segítséget kérsz. És keményen megdolgozol a boldogságodért.

Te hogyan szeretnéd élni az életed? Te döntesz.

 

 

Hogyan kerüld el párterápiát!

couple-therapy-.jpg

A Lelki Egészség Világnapja alkalmából közzétett felhívásomra sokan reagáltak, de voltak akik még nem szedték össze a bátorságukat, hogy beszéljenek a problémáikról. Ők emailben kértek tanácsot. A nők általában párkapcsolati problémákkal, a férfiak merevedési zavarral vagy korai magömléssel összefüggő gondokról számoltak be.

Volt azonban 3 levél, ami nem a problémákról, hanem a sikerekről szólt.

Amikor Kati levelét megnyitottam, már az első mondatnál tudtam, hogy ezt a történetet meg kell osztanom.

„A házasságunk nem azért működik, mert szerelmesek vagyunk, hanem azért vagyunk szerelmesek még mindig, mert teszünk a házasságunkért. „

Így kezdte a levelét Kati, a 40-es évei elején járó, 3 gyermekes édesanya. Majd így folytatta...

a60d20460cb071c6bff6abbe7e43b4a7.jpg

„Sok munkánk van benne. De ki is fizetődik. És ez a legnagyobb ajándék, amit a gyerekeinknek örökségbe adhatunk: hogy a szüleik szeretik egymást. Önismereti, párkapcsolati és a szexualitással összefüggő könyvek tucatjait olvastuk, párkapcsolati tréningre mentünk és sok-sok pozitív példa (meg néhány negatív) van előttünk.

Már a kapcsolatunk elején tudtuk, hogy a szexuális életünk akkor lesz jó, ha jó a kapcsolatunk is. Ha a nappaliban meg a konyhában odafigyelünk egymásra, törődünk egymással, és el vagyunk köteleződve arra, hogy kitartunk egymás mellett és megoldjuk a problémáinkat, akkor miért lenne ez más a hálószobában?”

A 3 gyermekes értelmiségi pár 11 éve házas. Mindketten a negyvenes éveik elején járnak. Legidősebb gyermekük most 8 éves, a legkisebb alig múlt 1. Megismerkedésük előtt mindkettőjüknek kevés szexuális tapasztalata volt, lényegében közösen fedezték fel a szexualitást.

Kati így mesélt a kapcsolatukról:

„A kapcsolatunk kiegyensúlyozott. Szeretjük egymást, ismerjük és használjuk egymás szeretetnyelvét, vannak vitáink, de mindig a megoldásra törekszünk, és nem személyeskedésre vagy játszmákra. Szerencsére a tapasztalatlanságunk nem párosult sem tudatlansággal, sem prűdséggel. Már a kapcsolatunk kezdetén is nyíltan tudtunk beszélni a szexualitásról, általánosságban és személyesen is, és ez azóta is így van. Voltak persze kezdeti zökkenők a szexuális életünkben, de mindegyiket le tudtuk küzdeni közösen, a megfelelő szakirodalom és sok türelem meg szeretet segítségével.

Jelenleg a szexuális életünk jó: nem mindennapos tűzijáték, de azért nem panaszkodom.  Szeretve vagyok minden téren. Az együttléteink bensőségesek, változatosak, és mindkettőnk számára kielégítőek.

fireworks.png

A férjemnek kezdettől fogva kisebb volt a szexuális étvágya, mint nekem, ebben alkalmazkodnunk kellett egymáshoz, de úgy vagyunk vele, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség. 3 gyerek mellett nem sok időnk van pihenni, úgyhogy gyakran járunk úgy, hogy ha választani lehet a szex és az alvás között, akkor inkább alszunk. De azért a heti 1 együttlét meg szokott lenni, mégpedig nem kényszerből vagy a naptár szerint, hanem vágyból. Az idő majd megoldja a dolgot, bízunk benne, hogy amikor nagyobbak lesznek a  gyerekek és kevesebb gondozásra meg éjszakai gondoskodásra szorulnak, nekünk is több erőnk marad éjjelente egymásra.

Amiért mégis billentyűzetet ragadtam, az egy másik szexuális problémánk, ami azonban részben összefügg a fáradtsággal. A férjem olyasmivel küzd, ami a korai magömlés ellentéte: hiába van tartós, erős merevedése, néha nem tud elélvezni. Rendszerint akkor, ha fáradt, ha túl gyakran szeretkezünk, vagy ha a szeretkezésünk behatolás-szakasza valamiért elhúzódik. Jelenleg ez is a fáradtsággal tűnik összefüggésben lenni: ha kipihentek vagyunk (pl leadjuk a gyerekeket a nagyszülőknek), akkor többször is együtt vagyunk, és ez a probléma nem jelentkezik. Jelenleg ezt odafigyeléssel próbáljuk kezelni.

Nem támasztok elvárásokat a férjem felé, így neki nincs mit megugrania, nincs teljesítmény-kényszere. A dolog kölcsönös: nekem sem "kell" elélveznem, orgazmust produkálnom. A lényeg az együttlét bensőségességén van, nem az orgazmuson.

1.jpg

Egy orgazmus nélküli szeretkezés semmivel sem csökkent értékű, mint egy orgazmusos. Minél több időt hagyunk két szeretkezés között, annál kisebb az esély a probléma előfordulására. A kipihentség is fontos faktor: reggel és hétvégén nagyobb az esély a "sikerre", a hétfő és a péntek esték gázosak. Ha lefektetés után azonnal egymásnak esünk, több esélyünk van, mint ha várunk fél tizenkettőig, amikor már fáradtak vagyunk.

A késői magömlésnek a férjem esetében szinte biztosan lelki okai lehetnek. Főleg a kapcsolatunk első fél évében fordult elő, még az összecsiszolódás alatt, de akkor sorozatosan. Túl voltam már a harmincon, és nagyon teherbe akartam esni. Főleg ovuláció környékén. Ha aztán elmaradt a férjem orgazmusa, elkettyentem, és másnap még jobban akartam… ördögi kör. Akár egy hónapig folyamatosan. Ebből nekem kellett kilépni, nekem kellett elengedni a görcsösen akarást. Fel kellett ismernem, hogy ez részemről nem helyes, hogy mindkettőnknek ártok vele, hogy a házasélet nem elvárás, hanem az önátadás legmagasabb foka. Amint elengedtem, és megszűnt részemről az elvárás a férjem felé, megoldódott a probléma, és összejött a baba is. „

Katiék története egy igazi „sikertörténet”. Megmutatja ugyanis, hogy egy párkapcsolat nem azért sikeres, nem azért tart sok évtizeden keresztül egy házasság, mert a felek „jól választottak”, hanem bizony minden nap megdolgoznak érte.

Könnyű elveszni a hétköznapokban és a részletekben. Ha nem figyelünk oda, ha tologatjuk a problémák megoldását, ha mindig csak „majd holnap” foglalkozunk velük, akkor észrevétlenül rohannak el mellettünk a napok és az évek. Azt vesszük észre, hogy egy idegen mellett ébredünk vagy idejét sem tudjuk már, hogy mikor szeretkeztünk utoljára, és ilyenkor már csak a párterápia segíthet.

Hová tűnik a szenvedély a hálószobából?

Nagy magyar szexteszt

 hova_tunik_a_szenvedely_a_haloszobabol-.jpg

A blogon található „Intimitás nélkül a hálószobában” kérdőív kitöltőinek a száma közelít az 500 felé, és az elmúlt időszakban több arra vonatkozó kérést is kaptam, hogy osszam meg a kérdőív eredményét. Így arra gondoltam, hogy ebben a blogbejegyzésben megmutatom a legizgalmasabb eredményeket és tapasztalatokat.

Nem végeztem statisztikai számításokat, viszont minden kérdőívet megvizsgáltam egyenként, így olyan összefüggések is nyilvánvalóvá váltak, amelyek csak ránézésre, az grafikonok összesített eredményei alapján nem lennének meghatározhatóak.

A kérdőív elkészítésének célja az volt, hogy átfogóbb képet kapjak a párkapcsolatok dinamikájának alakulásáról, mivel a munkában az elsődleges kiemelt kutatási területem a „Nemi vágy csökkenése a párkapcsolatokban”.

Egy kapcsolat a legritkább esetben hasonlít egy nyílegyenes autópályára, inkább olyan, mint egy hullámvasút. A hullámvölgyek pedig olyan élethelyzeteket, életszakaszokat jelölnek, amikor komoly kihívásokkal kell szembenéznünk.

Ezek az élethelyzetek általában változással járnak, nekünk pedig meg kell tanulnunk alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Egy betegség, egy munkahely elvesztése, párkapcsolati problémák, de akár egy gyermek születése is hatással lehet a libidóra.

Teljesen természetes, ha ezekben az élethelyzetekben megváltozik a prioritás, és nem a szenvedélyé a főszerep az életünkben. Arra azonban figyeljünk oda, hogy ne ragadjunk bele ezekbe az élethelyzetekbe és ne billenjen el a mérleg egyik oldalra sem. Vagy azt is mondhatnám, hogy ne essünk át a ló túloldalára.

Figyeljünk oda a párunk igényeire, amennyire tőlünk telik. Természetesen ez fordítva is igaz. Mint ahogy az is, hogy soha ne azzal törődjünk, hogy mi mit nem kapunk meg a másiktól, hanem próbáljunk mindent megadni. Ha mind a két fél ezt a „taktikát” követi, és nem hagyja az egóját eluralkodni, akkor van esély hosszútávú, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, amelyben egyik fél sem érzi magát áldozatnak.

 

A kérdőívet a mai napig 459 fő töltötte ki, ebből 424 db felelt meg a kritériumoknak, miszerint a kitöltés feltétele, hogy párkapcsolatban éljen a válaszadó.

 A válaszadók 55,5%-a nő, 44,5%-a férfi.

 neme.png

 

A kor szerinti megoszlás igen változatos, de a 36-45 év közötti korosztály a legaktívabb.

kora.png

Iskolai végzettség tekintetében a diplomával rendelkezők aránya egy kicsit magasabb.

iskolai_vegzettsege.png

Jöjjenek az izgalmasabb részek..

A „Mióta él párkapcsolatban?” kérdésre mint láthatjátok nagyon megoszlottak a válaszok, de válaszadók majdnem 1/5-e a 15 és 25 év közötti választ adta.

miota_el_parkapcsolatban.png

A válaszadók kicsivel több, mint a fele házasságban él, 32,1% pedig élettársi kapcsolatban.

milyen_tipusu_parkapcsolatban_el.png

A kérdőív következő részében azt kértem a kitöltőktől, hogy egy 1-től 5-ig terjedő skálán értékeljék, mennyire jellemző rájuk az adott kérdés.

Az egymás iránti szeretetüket firtató kérdésnél az látható, hogy a válaszadók több, mint a fele érzi úgy, hogy ő nagyon szereti a partnerét, de csak 43,6%-uk érzi azt, hogy a partnerük ugyanígy érez.

mennyire_szereti_on_a_partneret.png

mennyire_szereti_ont_a_partnere_1.png

Az, hogy ki mennyire elégedett a kapcsolatával sok tényezőn múlik. A válaszadók nagyjából fele elégedettnek mondható, a másik felének viszont valami hiányzik. Valami nem úgy működik, ahogy ő szeretné.

mennyire_elegedett_on_a_kapcsolattal.png

Nagyjából ugyanezt az eredményt mutatja az is, hogy ki mennyire elégedett a partnerével.

mennyire_elegedett_a_partnerevel.png

A „Mennyire problémás az önök kapcsolata?” kérdésnél viszont láthatjuk, hogy a kitöltők kb. 60%-a küzd párkapcsolati problémákkal.

mennyire_problemas_a_kapcsolat.png

Egyébként jellemzően azok adtak itt magasabb pontokat, akik maximum két éve élnek párkapcsolatban. Ez a tendencia a többi kérdésnél is megfigyelhető. A kapcsolat kezdetén kevesebb a probléma, jobban szeretjük a párunkat, elfogadóbbak vagyunk. Ez még a kezdeti lángolás, a „rózsaszín köd” időszaka. Az én célom egyébként ezt az időszakot megnyújtani amennyire lehet, vagy visszahozni belőle annyit csak tudunk.

A válaszadók 64,4%-a nem igazán gondol arra, hogy bárcsak bele se kezdett volna a kapcsolatba. Ez azért fontos egy problémásabb párkapcsolat esetén, mert mutathatja azt az elköteleződést egymás iránt, ami ahhoz szükséges, hogy egy terápia sikeres legyen.

sokszor_gondol_arra_barcsak_el_se_kezdte_volna.png 

„Mennyire kielégítő a szexuális kapcsolatuk?”

A válaszadók közel 1/3-ának (nagyjából) kielégítő a szexuális élete. Láthatjuk a grafikonon, hogy nagyjából minden 5. embernek egyáltalán nem kielégítő a szexuális kapcsolata, és majdnem ugyanennyien vannak, akik a 2-es válaszpontot jelölték meg. Ez kb. azt jelenti, hogy „nem teljes katasztrófa, de közel áll hozzá”.

mennyire_kielegito_a_szexualis_kapcsolatuk.png

Ha megnézünk egy előbbi statisztikát, ami azt mutatja, hogy hány éve élnek kapcsolatban a válaszadók, akkor láthatjuk, hogy 17,7% kevesebb, mint 2 éve él kapcsolatban. Javarészt ezek a válaszolók azok, akik a skálán 4-esre vagy 5-ösre értékelték a szexuális kapcsolatuk helyzetét.

Természetesen kaptam olyan válaszokat is, ahol a pár kevesebb, mint 1 éve van együtt, és sem a párkapcsolatuk, sem a szexuális életük nem megfelelő, és ennek az ellenkezőjére is volt példa, hogy több éve vagy évtizede együtt élő pároknak „tökéletes” a kapcsolatuk a megadott válaszaik alapján.

A válaszadók közül minden 5. ember csak havonta él szexuális életet, és majdnem 10% csak évente egyszer!

A megadott válaszokon túl nagyon sokan leírták az egyéni tapasztalataikat, élményeiket, többen vannak, akik, 2,3 vagy akár 10 éve nem élnek szexuális életet, annak ellenére, hogy szeretnének. Ezt látjuk a következő grafikonon.

mennyire_gyakoriak_a_szexualis_egyuttletek.png

A válaszadók közel ¾-e nem elégedett ezzel a gyakorisággal! 26,4% elégedett a gyakorisággal. Az, hogy kinek mennyi az „elég”, persze egyénfüggő. Van akinek hetente 4-5 alkalom is kevés, és van, akinek az évi 1 alkalom is sok.

mennyire_elegedett_a_gyakorisaggal.png

Van aki beletörődött – 16,6% -, van aki próbálkozik a párjánál – 33,3% - , de nem jut eredményre. A válaszok itt szintén nagyon sokszínűek. Önkielégítés, külső kapcsolatok, pornó – ezek a leggyakoribb „megoldások”.

amennyiben_nem_elegedett_a_gyakorisaggal_mit_tesz.png

Orgazmust a válaszadó nők több, mint 1/5-e színlelt már, 7 válaszadó állandóan színleli az orgazmust. (Itt a "Soha" válasz viszonylag magas arányánál vegyük figyelembe, hogy a kérdőívet kitöltők 44,5%-a férfi.)

szinlelt_e_mar_orgazmust_a_parkapcsolataban.png

Leginkább azért, mert nem akarják megbántani a partnerüket (39%) vagy képtelenek elérni a csúcsra, így inkább megjátsszák azt (17,7%).

amennyiben_szinlelt_orgazmust_mi_volt_az_oka.png

Romantika a kitöltők csaknem felénél már nincs jelen a kapcsolatban, és 63%-a a válaszadóknak azt érzi, hogy a vágy/intimitás és/vagy szexualitás is megkopott.

romantika_mennyire_van_jelen.png

kikopott_e_az_intimitas.png

Nagyon érdekes kérdés, hogy mikor tűnt el a szenvedély a hálószobából. A válaszokból látszik, hogy nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg a válaszok, egyik sem szignifikáns. Ehhez a kérdéshez mindjárt visszatérünk.

mikor_jelentkeztek_a_tunetek.png

Az okok között az első három helyen szerepel a stresszes, túlhajtott életmód, a fizikai betegségek és a párkapcsolati problémák. Szorosan mögöttük a 4. helyen a gyermek születése áll.

 mit_gondol_mi_az_oka_hogy_ritkultak_az_egyuttletek.png

A válaszadók pontosan 50%-a a párjával beszélte meg a problémát, de nem tudnak változtatni vagy a párjuk nem akar, mert nincs problématudata, és szerinte minden jó úgy, ahogy van. 9% egyedül próbálja megoldani a gondokat.

megbeszelte_e_mar_a_dolgot_valakivel.png

Szakembertől a válaszadók csupán 5,4%-a kért segítséget! Ez 23 embert jelent a 424-ből. 60,4%-a a kitöltőknek még csak nem is gondolt rá, hogy segítséget kérjen!

Figyelemreméltóan alacsony szám, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a válaszadók milyen magas százaléka elégedetlen a jelenlegi helyzetével. Több intimitást, szexet, romantikát szeretnének az életükbe, de inkább beletörődnek, hogy nincs, minthogy szakemberhez forduljanak.

gondolt_e_mar_ra_hogy_szakembertol_kerjen_segitseget.pngÉs hogy miért?

Azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb ember anyagilag nem engedheti meg magának a szakszerű segítséget. A felmérésben viszont csak a válaszadók 8,1%-a jelölte meg ezt válaszként.

1. Legtöbben ugyanis a „Párom úgysem egyezne bele” választ adták.

mi_az_oka_hogy_nem_kert_segitseget.png

Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem? Miért nem érdekelt a partnerem abban, hogy megoldódjanak a gondjaink? Neki jó így? Kényelmes? Nem áll érdekében javítani? Lustaság áll esetleg a háttérben? Két egymást szerető ember, ha érzi, hogy gond van, egymást támogatva próbál meg kikecmeregni a hullámvölgyből. Mi lehet az ok, amiért az egyik fél ennek az „útjába áll”?

2. Második helyen pedig az „Azt gondolom felesleges, én is meg tudom oldani a saját gondjaimat” válasz áll.

Megnéztem külön ezeket a kérdőíveket, és az esetek többségében ilyen adatokat láttam:

Példa:

Mióta él párkapcsolatban? – 15-25 éve

Mikor jelentkeztek a tünetek? – 7-10 év között

A legoptimálisabb helyzetben is (15 éve élnek párkapcsolatban és 10 éve kezdődtek a gondok) eltelt 5 év. A legrosszabb helyzet alapul véve ez már 18 év! Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki azt mondja, nem felesleges segítséget kérni, mert nem tudom egyedül megoldani a problémámat?

3. A harmadik helyre pedig a „Nem hiszem, hogy egy idegen tudna segíteni a mi problémánkon” válasz kúszott fel.

Erre azt szoktam mondani, hogy ha valaki eltöri a lábát, akkor csak ismerős orvoshoz hajlandó menni gipszeltetni? Attól, hogy nem ismeri egymást a szakember és a páciens még lehet tökéletes technikával begipszelni egy lábat?

A terápia mindig egy úgynevezett anamnézis felvételével történik, aminek a lényege, hogy megismerjük a hozzánk fordulók élettörténetét és problémáit. Az törött lábas példánál maradva ez kb. olyan, mint a röntgen. Amikor már „mindent” tudunk, akkor pedig elővesszük azokat a módszereket (gipszet), amit tanultunk, amiket használunk, és az adott egyénre, illetve problémára szabjuk (nem combig gipszelünk csak térdig).

Az utolsó kérdés egy esetleges ingyen terápia lehetőségére vonatkozik, ha a pár megfelel bizonyos feltételeknek. Ami ennél a kérdésnél a legérdekesebb volt, hogy azok közül, akik az anyagi problémákat jelölték meg, amiért nem vesznek igénybe segítséget, kb. a 90%-uk azt a választ adta, hogy nem szeretne bővebben mesélni a problémájáról. Még akkor sem, ha esetleg ingyen segítséget kapna.

szeretne_bovebben_meselni_a_problemajarol.png

Minél később fordulunk szakemberhez, annál nehezebb visszafordítani egy folyamatot. Pontosan úgy, mint testi tünetek esetén. Ne szégyelljünk segítséget kérni, bízzunk a szakemberekben. Kemény munkával minden párkapcsolat megmenthető. Pontosabban azok a párkapcsolatok, ahol mind a két fél hajlandó érte tenni. Úgy nem működik, ha csak az egyik fél elkötelezett a változás iránt. Ha a másik nem működik közre, akkor nem lehet eredményt elérni. A párkapcsolat csapatjáték.

Ami még nagyon fontos, hogy a siker elengedhetetlen feltétele, hogy legyenek érzelmek a pár tagjai között. Néhány esetben még a düh vagy a harag is lehet egy „jó” kiindulópont. Azonban, ha az egyik vagy mindkét félnél megjelent a közöny, az a kapcsolat menthetetlen.

Ne várjátok meg ezt a pontot! Kérjetek időben segítséget!

A felmérés tovább folytatódik, kérlek ha párkapcsolatban élsz szánj rá pár percet és töltsd ki, sokat segítesz vele! Köszönöm!

 

 

Hamarosan megjelenik egy szuper anyagom, ami olyan pároknak készül, akik szeretnék visszacsempészni a szenvedélyt a hálószobájukba. Szeretnének ismét közelebb kerülni egymáshoz, romantikus és intim pillanatokat átélni... úgy, mint a kapcsolatuk legelején.

 

Kövesd a blogomat és a Facebook oldalamat, hogy le ne maradj a kedvezményekről és az ajándékokról!

4 mítosz a női orgazmusról

depresie-1024x711.jpg

Az elmúlt héten egy kétségbeesett levelet kaptam. Írója egy 43 éves hölgy, aki 19 éve él házasságban.

Részlet az emailből: „Soha nem volt orgazmusom. 19 éve élek a férjemmel, előtte mindössze 2 kapcsolatom volt. Egyik sem volt egy nagy szám. Azt gondoltam, hogy fiatal vagyok és természetes, hogy nincs orgazmusom. Amikor megismerkedtem a férjemmel, akkor pedig az járt az eszemben, hogy össze kell szoknunk. De ennek már 19 éve! Teljesen kétségbe vagyok esve! Félek, hogy bennem van a hiba, és most már úgy kell leélnem az életem, hogy soha nem tapasztalom meg ezt az érzést.”

Ismerős az érzés neked is? Éreztél szorítást a gyomrodban vagy gombócot a torkodban, miközben olvastad a fenti idézetet?

Ha igen, akkor te is elhiszed azokat a mítoszokat, amelyek a női orgazmust lengik körül. Ezek megakadályoznak abban, hogy egyáltalán erőfeszítést tegyél, hogy megtanuld, hogyan érhetsz el a csúcsra.

A 4 leggyakoribb mítosz az orgazmussal kapcsolatban

 

   1. „Ha eddig nem sikerült, ezután sem fog”

Tévedés!

A női orgazmus nem egy velünk született képesség, mint például a légzés, amiről automatikusan tudjuk, hogyan „kell csinálni”. Az orgazmus készség, így mint minden készség esetében időre, gyakorlásra és türelemre van szükség az elsajátításához. Hogy kinek mennyi időre, az egyénenként változó.

Ha viszont eleve olyan elvárásokkal állsz a dologhoz, hogy ezt neked már régen tudni kellene, akkor a csalódásod és a frusztrációd nem engedi, hogy egyáltalán gyakorolj. Egyszerűen feladod.

Tegyük fel, hogy meg akarsz tanulni autót vezetni. Úgy kezded el, hogy már régen rally versenyeken kellene indulnod? Dehogy! Számítasz rá, hogy meg kell tanulnod a Kreszt és vezetési órákat kell venned egy oktatótól. Nem szállsz ki a második óra után az autóból, mert úgy gondolod, hogy már biztos kézzel kellene kormányoznod, igaz?

Az orgazmus elérésének tanulási folyamata pedig klasszisokkal élvezetesebb, mint a jobbkéz szabály bemagolása.

 

  1. „Az orgazmus csak úgy jön magától”

Egyáltalán nem.

A férfiaknak egy kicsit könnyebb dolguk van ezen a téren, mint a nőknek. Nekik az első éjszakai magömlés spontán történik meg, így ők kihagyják azt a tanulási folyamatot, amin a nőknek végig kell haladni.

Így téves az az elképzelés, hogy elég csak egy fantasztikus együttlét a partnerünkkel és BUMM, az orgazmus egyszer csak megtörténik. Nem történik meg. Neked kell gondoskodni arról, hogy megtörténjen.

 

  1. „A női orgazmus annyira bonyolult”

Nem egészen.

Ahogy a második pontban említettem, a férfiak orgazmusához képest valóban. Ugyanakkor ha csupán a biológiát nézzük, több hasonlóság van a két nem szexualitása között, mint azt elsőre gondolnánk.

A hüvelyi és a klitorális orgazmus közötti „különbségek” és az ezzel kapcsolatos elvárásaink nem könnyítik meg ennek a mítosznak a cáfolatát. (Van egyáltalán különbség? Olvasd el itt!)

Ami biztos, hogy mi vagyunk felelősek a szexuális életünk minőségéért.

 

  1. „Túl öreg vagyok én már ehhez”

Soha.

Soha nem késő, hogy megtanuld hogyan érheted el az orgazmust. Egyetlen nő sem veszíti el egy bizonyos életkorban a klitoriszát.

Egy 57 éves ismerősöm mesélte egyszer, hogy 32 évnyi házasság után elvált a férjétől. Ő szintén soha, egyetlen kapcsolatában sem tapasztalta meg a gyönyört. A válása után fél évvel találkozott valakivel, akivel az első együtt töltött éjszakájukon olyan fergeteges orgazmus élményben volt része, amilyenről életének 57 éve alatt csak álmodozni mert.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a válás a megoldás a nők orgasztikus problémáira, hanem azt, hogy soha nem tudhatjuk milyen új impulzus ér bennünket. Talán épp itt az ideje, hogy felfedezd az önkielégítésben rejlő "lehetőségeket". 

Visszatérve az eredeti emailre, a lényeg a kitartáson és a próbálkozáson van. Szánjunk időt és energiát arra, hogy megismerjük a testünket. Ne várjunk azonban 43  évig. Merjünk segítséget kérni, ha úgy érezzük szükségünk van rá.

Hogyan mondj nemet a párod közeledésére anélkül, hogy kockára tennéd a párkapcsolatod

rejected.jpg

Nap, mint nap találkozunk azzal a problémával, hogy a pár egyik tagja nem kívánja a szexet, és a másik fél ezért folyamatos elutasításban részesül. Ennek sokszor teljesen természetes oka van, mint például a kimerültség, betegség vagy az is lehet, hogy egy olyan eseményt történt a családban vagy a munkahelyen, ami miatt teljesen máshol járnak a gondolataid.

Vannak azonban olyan okok, amikre oda kell figyelni, és ha ez a vágyhiány elhúzódik, akkor mindenképp érdemes segítséget kérni.

Általános nézet, hogy a nők utasítják el az állandóan tettrekész férfit, de természetesen ez nem így van. A vágyhiány a férfi részéről is ugyanúgy fennállhat.

Nézzük most meg mégis azt a helyzetet, amikor a nő nem kívánja az együttlétet. Hogyan mondjon nemet a férfinak úgy, hogy a párkapcsolat és a férfi önértékelése se sérüljön?

Általában a párkapcsolatok hosszával egyenes arányban növekszik a nemleges válaszok száma. Igazi magyarázatot azonban sokszor nem adnak a férfinak.  A nők igazi mesterei azoknak a praktikáknak, amelyekkel megúszhatják az együttléteket. Egyszerűen csak nemet mondanak, esetleg úgy tesznek,mintha nem is vették volna észre a másik jelzéseit vagy mindenféle kifogást kitalálnak. Hivatkoznak fejfájásra, a gyerekekre, de igazi magyarázatot nem adnak a férfinak. Az állandó elutasítás azonban könnyen éket verhet a két fél közé és veszélybe sodorhatja a párkapcsolatot.

no-1532789_1920.jpg

Természetesen nem kell elfogadni a kezdeményezést, nem kell belemenni csak azért az együttlétekbe, hogy megfeleljünk a másiknak, de arra figyeljünk oda, hogy ezt olyan módon adjuk a tudtára, ami nem sérti az önérzetét.

Mit tehetünk?

  1. Adj visszajelzést arról, hogy észrevetted a közeledését!

Egy szexuális „felajánlkozás” mindig sebezhetővé teszi az embert, még akkor is, ha adott esetben egy sebezhetetlennek tűnő férfiról van szó. Érzékeny pontra tapinthatunk, ha nem veszünk tudomást arról, hogy a párunk épp megnyílt nekünk.  Ezért semmiképp se tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna a szándékát.

Képzeld magad a helyzetébe! Nagyon szeretnél valamit tőle, de ő tudomást sem vesz rólad vagy egy flegmán odavetett mondattal leszerel. Neked sem esne jól, igaz?

Nagyon fontos, hogy akkor is, ha nem érzed magad késznek az együttlétre, akkor se hagyd figyelmen kívül a párod jelzéseit. A „nem”-et is be lehet úgy csomagolni, hogy ne sértsd meg vele a másikat. Kezdd úgy a mondatot például, hogy „Jó érzés, hogy kívánsz, de..” . A „de” után viszont mindig adj magyarázatot és ügyelj arra, hogy a valódi okokról beszélj és ne üres kifogásokat keress! Ne kreálj hamis indokokat, amikről messziről süt, hogy csak kifogások.

  1. Ne gúnyold ki!

Ne mond azt, hogy „te mindig csak arra gondolsz...” vagy hogy „téged csak a farkad vezérel”. Lehet, hogy a párod egy számodra teljesen lehetetlen helyzetben kezdeményez. Épp hazajöttél a futásból vagy egész nap a kertben dolgoztál, koszos vagy és izzadt, mégis amint belépsz a házba, a párod szinte azonnal neked esik. Ahelyett, hogy leteremtenéd, inkább örülj, hogy egy ilyen szituációban is vonzó vagy a számára. Hidd el sokan cserélnének veled!

  1. Mindig adj magyarázatot!

professor-2308610_1920.jpg

Amikor a partnered kezdeményez és te nem szeretnél vele együtt lenni, akkor mindig mondd meg neki konkrétan, hogy mi az oka, hogy te erre most nem állsz készen. Például betegek a gyerekek és aggódsz értük, vagy készülnöd kell egy másnapi megbeszélésre, esetleg vizsgád lesz az iskolában. Az is lehet, hogy rosszul érzed magad és nincs kedved semmihez. Ha megértik az okokat, akkor nem személyes elutasításnak fogják fel és nem kelt bennük rossz érzést.

    4. Értesd meg a partnereddel, hogy nem őt utasítod el, hanem az együttlétet!

Magyarázd el, hogy nincs vele semmi baj, hogy te is kívánod őt és hogy nem múlt egy a vágyad iránta, csak éppen nem alkalmas az együttlét az adott pillanatban. Itt gondolj az előző pontra és mindig fogalmazd meg pontosan az okát a nemleges válaszodnak.

Elképzelhető, hogy előbb-utóbb kirajzolódik egy minta, amit felismersz, hogy milyen alkalmakkor utasítod vissza a párod közeledését. Ha rájöttél, akkor ezt oszd meg vele és próbáljatok meg megoldást találni ezekre az élethelyzetekre.

  1. Ajánlj alternatívát!

Például ha egész nap dolgozol és éjszaka már hulla fáradt vagy, akkor mondd azt a párodnak, hogy „Mire éjszaka az ágy közelébe kerülök, másra sem vágyom, csak hogy bezuhanjak és aludjak, de amikor a munkából hazaérek még nem vagyok olyan fáradt. Mit szólnál hozzá, ha akkor bújnánk ágyba?”

Ha túlságosan fáradt vagy a szexhez, akkor mondd azt, hogy most nem, de például egy olyan alternatívában benne vagy, hogy nézheti a párod amikor fürdesz és közben maszturbálhat.

Figyeld meg, hogy a megszokottól eltérő szituációk extra izgalmakat tartogatnak a számodra is!

  1. Fontold meg a partnered kérését!

question-2736480_340.jpg

Igazából amikor a partnered kezdeményez, gondold át, hogy valóban nincs kedved a szexhez? Tényleg annyira nyűgös lenne-e az együttlét, mint ahogy elsőre gondoltad?

Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyire vagy nyitott az összebújásra abban a pillanatban! Ha van némi esély, akkor ezt mondd el a párodnak is. Mondd neki például azt, hogy „Ebben a pillanatban nem alkalmas, de adj nekem fél órát amíg lefektetem a gyerekeket, és utána meglátom, hogy mennyire leszek fáradt.” Ha nem állsz készen, akkor nyugodtan mondd el ezt a partnerednek.

Fontos megérteni azt, hogy nagyon ritkán akarja a pár mindkét tagja az együttlétet ugyanabban az időben. Törekedjetek olyan megoldásra, amely mindkettőtök számára megfelelő és kielégítő!

Merevedési zavart okozhat az önkielégítés

eros_szoritas_penisz.jpg

Az életkor előrehaladtával bizonyos testrészeink kisebbek lesznek, csökken a szervezet vízháztartása, romlik a látás és a hallás. Nem kivétel a változás alól a pénisz sem. Már 25-30 éves kortól elkezdődik egy folyamat, melynek során a pénisz fokozatosan veszíti el az érzékenységét. Ez általában nem zavaró, mivel lassú, alig észrevehető folyamatról van szó, ami valamikor 65 éves kor körül gyorsul csak fel.

Létezik azonban egy olyan állapot, amikor a férfi saját maga idézi elő a pénisz érzékenységének a csökkenését, még pedig úgy, hogy túl hosszú időn keresztül, túl erősen maszturbál. Egy idő után ilyenkor azt veheti észre, hogy egyre erősebb ingerek szükségesek az orgazmus kiváltásához, valamint a finomabb, gyengédebb stimuláció hatására nem képes elérni a csúcspontot.

A merevedési zavarnak és az orgazmussal összefüggő zavaroknak rengeteg oka lehet, de nem árt gyanakodni a nem megfelelő maszturbációs technikára, ha a partnerrel való együttlét alatt az alábbi tünetek valamelyikét észleled:

  • Nehezen éred el vagy egyáltalán nincs orgazmusod
  • Nem élvezed a behatolást
  • Nem tudod megtartani az erekciódat szex közben

Alapvetően mindhárom eset ugyan oda vezethető vissza. Egy női hüvely nem képes azt az erős szorítást „produkálni”, mint amit önkielégítéskor megszoktál.

Milyen hibákat követhetsz el önkielégítés közben?

 

1.Túl erősen, „vasmarokkal” tartod kézben a dolgokat

A legtöbb férfi, jellemzően tinédzser korától kezdve folyamatosan maszturbál, majd az évek előrehaladtával azt veszi észre, hogy egyre erősebb inger szükséges a sikerhez. Mindenkinek van egy jól bevált technikája, de ettől az ingerlés könnyen egysíkúvá válhat. Partnerrel való együttlétkor ez az inger nehezen reprodukálható. Ha túl erősen szorítod a péniszed valóban könnyebben érheted el az orgazmust, de ezt az érzést egy női hüvely nem tudja utánozni.

  1. Túl gyorsan végzed az önkielégítést

gyors_onkielegites.png

A férfiak különböző okok miatt maszturbálnak. A megszokás, az unaloműzés, a stressz levezetése miatt épp úgy, mint amikor valóban vágyat éreznek. Ilyenkor nem „az út a cél”, hanem a cél a cél. A pénisz érzékeny bőrét erősen és gyorsan fel és le mozgatva akár 1-2 percen belül is megtörténhet a magömlés. Az orgazmus elérése érdekében ez valóban egy rendkívül hatékony maszturbációs technika, de semmi köze a valódi szexhez.

A gyors, orgazmus-centrikus önkielégítés másik veszélye a hozzászokás. Ezzel a technikával már tinédzserkorban meg lehet ágyazni a későbbi korai magömlés problémájának.

A lebukásveszélytől való félelem vagy az időhiányból fakadó „csak gyorsan könnyítek magamon mielőtt...” önkielégítési technika mintegy kondicionálja a péniszt a gyors orgazmusra, és a férfi egy idő után már partnerrel való szexuális együttlét közben sem képes 1-2 percnél tovább visszatartani a magömlését.

  1. A síkosítás hiánya

Szexuális együttlétkor a női hüvely nedvesedése biztosítja azt a nedvességet, ami megvédi a nemi szervek bőrének hámrétegét a sérülésektől. Síkosító anyag nélkül, azonkívül, hogy sérülhet a pénisz érzékeny bőre, erőteljesebb inger éri a nemi szervet, mint szexuális együttlét alkalmával. Síkosító használatával könnyebben lehet imitálni a szex közben tapasztalt érzéseket, így csökken a veszélye a túl erős ingerlésből adódó szexuális problémák kialakulásának.

Ha elképzelhetőnek tartod, hogy a túl erős önkielégítés miatt vannak szexuális problémáid vagy csak el akarod kerülni, hogy legyenek, figyelj oda a következő dolgokra:

  1.  Felejtsd el a gyors önkielégítést! Csak akkor kezdj bele, ha van rá elég időd!
  2. Tarts szünetet! Egy hétig ne maszturbálj, és azt se engedd meg, hogy a partnered kézzel érjen hozzád. Egy hét után végezhetsz önkielégítést, de a számát szorítsd vissza maximum heti 1-re, és csak akkor kezdj bele, ha valódi vágyat érzel.
  3. Az erős szorítás helyett próbáld meg lazábban tartani a péniszed, hogy minél kisebb legyen a súrlódás. Törekedj arra, hogy az önkielégítés a lehető legjobban hasonlítson egy valódi szexuális együttléthez.
  4. Próbálj ki különböző maszturbációs technikákat! Már az is segíthet, ha a másik kezedet használod, mint amelyiket eddig szoktad.
  5. Használj síkosítót és különböző szexuális segédeszközöket, pl. fleshlight maszturbátorokat! Síkosítók közül a vízbázisúakat ajánlom, mert ezek sokkal természetesebbek, mint a szilikon alapúak, valamint allergénektől mentesek.

Ha a felsorolt technikák nem segítenek vagy úgy érzed, hogy más oka van a szexuális problémáidnak, keress fel egy szakembert!

 

„Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk”

angol_szexualis_szokasok_mr_beanjpg.jpg

Akik követnek tudják, hogy 8 évet éltem Angliában, egy kisvárosban a walesi határ mellett. Július végén egy hétre kiutaztam elintézni egy-két ügyet, meglátogatni a barátaimat, valamint végigjárni újra a kedvenc  helyeimet. Nem maradhatott el persze egy olyan kirándulás sem, ahol új impulzusok érhetnek.

Így jutottam el Cornwallba, az Egyesült Királyság legdélibb régiójába, ahol az óceánparton üldögélve figyeltem az embereket.

 20170801_124519.jpg

                                                                       Cornwall                                               Forrás: Saját kép

Egy igazi angol öregurat, aki a feleségét tolókocsiban tolva sétált el előttem, meg-meg állva, hogy gondosan visszarendezgesse a lábáról szüntelenül lecsúszni akaró takarót. A csoportba verődött tiniket, akik hangos kiáltásokkal, egymásra kacér pillantásokat vetve flörtöltek, vagy a fiatal szülőket, akik 4 rakoncátlan gyereküket próbálták meg kordában tartani.

Ekkor jutott eszembe, hogy leírjak pár érdekességet, ami az angolok hozzáállását jellemzi a párkapcsolatokhoz és a szexhez.

Él egy olyan sztereotípia, hogy az angoloknál nem csak az időjárás hűvös. Mi ebből az igazság? Lássuk!

 

Az egyik legnépszerűbb angol szex blogger az oldalán, egy felmérésre hivatkozva, felsorol 8 furcsa tényt, ami az angolok szexuális szokásait jellemzi.

  1.  Az átlagos párok hetente kétszer vagy háromszor szexelnek egy héten.
  2. Az első szexre átlagosan 16 éves korban kerül sor a fiatalok körében.
  3. A felnőtt női lakosság 25%-a partner nélkül éri el az orgazmust.
  4. Az Egyesült Királyságban élők kedvenc szexpóza a misszionárius póz, de régiónként van eltérés. Amíg Skóciában az ún. „kanál” pozíció a legnépszerűbb, addig Észak-Írországban az ún. lovagló pózt preferálják, vagyis amikor a nő van felül.
  5. A britek hosszabb időt töltenek online pornó nézésével, mint más nemzetek.
  6. Bár Az ötven szürke árnyalata című könyvet „mamipornóként” jellemzik, a felmérés szerint az Egyesült Királyságban az olvasók 60%-a férfi.
  7. A Match.com kutatása szerint, azok akik a szexre gondolnak, nagyobb arányban használnak emojikat. emoji.png
  8. 2005-ben az IKEA annyira népszerű áruházlánc volt, hogy minden tizedik baba egy IKEA-ban vásárolt ágyban fogant.

 

Szex a Viktoriánus-korban (1837-1901)

Nagy ugrás ez ahhoz képest, hogy alig több, mint 100 évvel ezelőtt a Viktoriánus-kor - amely Viktória angol királynőről kapta a nevét -, még a prüdéria szinonimája volt a szigetországban.

Mi sem jellemzi a kor hozzáállását a szexualitáshoz jobban, mint magának a királynőnek a lányához intézett szavai a nászéjszakája előtt:

„Feküdj hanyatt kedvesem és gondolj a birodalomra.”

 Néhány érdekes tény:

  • A korra jellemző, hogy megvetik azokat a nőket, akik házasságon kívül szülnek gyermeket vagy túl sok gyermeket szülnek.
  • Jellemző a kettős mérce. Amíg a férfi szabadon kiélheti a vágyait és nem terheli semmilyen felelősség, addig a nő ha nem tud gyermeket szülni teljes egészében tartózkodjon a szexualitástól.
  • Az intellektuális tevékenységeket a női egészségre ártalmasnak tartották. Úgy gondolták, hogy a negyedfokú egyenletek veszélyeztetik a menstruáció zavartalan működését és leállítják a méh vérellátását.
  • Még az orvosi kézikönyvekben is ilyen és ehhez hasonló tévedések jelentek meg: A középosztálybeli nők szenvedélytelenek ugyan de áldozatot kell hozniuk férjük kedvéért. A szexuális élettől való megtartóztatás nimfomániához vezethet ami egyfajta őrület.

Ajánlom, hogy nézzétek meg a Hisztéria című filmet, ami épp ezt a témát boncolgatja. Ki nem találnátok, hogy mivel gyógyították a viktoriánus Londonban a hisztériát... 

 hiszteria.jpg                                                                                                                              Forrás: tv.animare.hu

Mint ahogy sejteni lehet, napjainkra nem sok minden maradt ezekből a szigorú szabályokból. Illetve egy, számomra megdöbbentő információt azért hallottam.

Egy 50 körüli férfi ismerősöm szerint az angoloknál nem igazán népszerű az orális szex. Legalábbis a férfiakra nem jellemző, hogy ilyen módon tudnának valamit kezdeni a női nemi szervvel. A fiatalabbak ez alól már kivételek, de az idősebb generáció még előszeretettel kihagyta a kényeztetésnek ezt a formáját a szexuális együttlétekből.

Ők talán még korban közelebb voltak a „nehogykivillanjonabokáddenyugodtanteddkiamelled” viktoriánus korabeli szabályokhoz?

A fiatalok azt gondolom ma már semmiben nem különböznek a világ többi tinédzserétől. Ami nekünk magyaroknak talán meglepő lehet, hogy elég sokan 21-22 éves korukra már szülők, sőt akár 2-3 gyermekük is lehet. Ez köszönhető többek között annak, hogy az Egyesült Királyságban a szociális ellátás nagyon erős. Sokan kifejezetten abból élnek, hogy jó sok gyermeket szülnek.

Az intézményes szexuális felvilágosítás hasonló, mint Magyarországon, illetve volt eddig a pillanatig, ugyanis nemrégiben bejelentették, hogy 4 éves kortól kötelezővé teszik a szexuális felvilágosítást az oktatási intézményekben.

 

Manapság elég sokan élnek kinn az Egyesült Királyságban. Ha van tapasztalatotok vagy egy jó storytok a témáról, és van kedvetek megírni, akkor kommentben várom őket.

Miért lépünk mindig ugyanabba a folyóba?

couples-kissing-2330140_1920.jpg

Örök érvényű igazság, hogy a jó párkapcsolatért minden nap meg kell dolgozni,  azonban nem mindegy, hogy milyen egy légkör a házasságban. Ha úgy érezzük, hogy megfulladunk  vagy folyton nyomasztó érzéseink vannak és negatív a légkör, akkor merjük felismerni és bevallani, legalább saját magunknak.

Akkor is, ha látszólag mindenünk meg van. Amikor valaki kilép egy „mintaházasságból”, akkor sokan nem értik. A szülők, a barátok, a környezet egyszerre hördül fel és nem tudja mire vélni a dolgot, „hiszen meg volt mindene... más boldog lenne, ha csak fele ennyire lenne jó dolga.”

Sokan, a társadalmi elvárásoknak megfelelően ugyan ezt mantrázzák maguknak. Hiába érzik belül, hogy nem boldogok, hogy valami hiányzik, nem lépnek, mert az észérvek legyőzik az érzéseiket. Vannak akik bűntudatot éreznek minden negatív gondolatuk miatt, hisz „miért panaszkodom, inkább hálás lehetek a sorsnak, hogy...”

Az esetek nagy részében pontosan megfogalmazható, hogy mire vágyunk, mit hiányolunk és mi nem működik a kapcsolatunkban. Az más kérdés, hogy az emberek egy része még magának is fél bevallani ezeket.

Egy idő után azonban úgy érezhetjük, hogy bármit is próbáltunk elhitetni magunkkal, szinte összenyom az életünk. Fuldoklunk és nem marad más választás, mint áttörni a korlátokat és pontot tenni a végére. Ha a környezetünk támogat ebben, akkor egyrészt sokkal korábban eljöhet ez a pillanat, másrészt könnyebb is átvészelni a szakítást. (Ha nem tudod eldönteni, hogy "menj vagy maradj", olvasd el EZT a bejegyzést!)

Vannak akik már a „vége” szó kimondásakor is azt érzik, hogy egy nagy kő gördült le a szívükről és újra kapnak levegőt. Másoknak hosszabb idő kell, hogy feldolgozzák a kapcsolat végét, de egy idő után ők is könnyebbnek érzik a helyzetüket.

the.jpg

Ekkor mindenki megfogadja, hogy nem követi el ugyanazokat a hibákat. Biztos, hogy nem választ magának újból alkoholista, bántalmazó vagy érzelmileg elutasító társat.

Egy idő után azonban, minden fogadkozásuk ellenére, az előzőre megtévesztésig hasonlító szituációban találják magukat. Csak a nevek változnak.

Miért?

 

Dávid története

„Az érzelmileg éretlen szülők katasztrofális hatással lehetnek gyerekeik önbecsülésére és felnőttkori kapcsolataira.”

belle_famille_couple_crise_mariage.jpg

Az egyik páciensem, nevezzük Dávidnak, a 40-es évei felé jár, biztos egzisztenciával rendelkezik. Merevedési zavarral keresett fel. A beszélgetésünk alatt lépésről lépésre bontakozott ki a története. Az apa elhagyta a családot, az anya egyedül nevelte fel. Érzelmileg elutasító volt a fiával szemben. Hiába szeretett volna elújságolni az örömeit és hiába várt vigaszt, amikor valami bánat érte, az anya nem igazán vett róla tudomást, állandóan csak a saját problémáival volt elfoglalva. Az anya számára a meztelenség is teljesen természetes volt, a már kamasz fiú előtt is, ami számára roppant kellemetlen volt.  A szülő-gyermek szerepek felcserélődtek. Nincs ez másképp a mai napig sem.

Dávid minden hosszútávú kapcsolatában, ahol az érzelmek is szerepet játszanak, merevedési problémával küzd. Egy éjszakás kalandoknál, futó ismeretségeknél, ahol az érzelmeknek nincs túl nagy jelentősége, hanem a testiségé a főszerep, nincs probléma a merevedésével. Egy másik érdekes tény, hogy Dávid minden hosszútávú kapcsolatában a nők „gyengék és pátyolgatásra szorulnak”, és még a kapcsolat lezárása után is hajlandó róluk gondoskodni.

 

„Agyunk legprimitívebb része azt üzeni, hogy ami ismerős, az biztonságos.” (Bowlby, 1979)

Ez az oka annak,ha például egy alkoholista apa mellett felnőve, a nő szintén mindig alkoholista férfiakat választ párnak.

 

Mit tehetünk?

 

   1. Figyeljük meg magunkat kívülről

Próbáljuk feltérképezni, hogy valamelyik szülőnk, esetleg mindkettő, valóban megadta-e azt a fajta érzelmi biztonságot, amit kerestünk. Próbálunk meg objektívek maradni a szülőkkel kapcsolatban. Tekintsük át, hogy lehetnek-e olyan minták a párkapcsolatainkban, amit a gyermekkorunkban is megtapasztaltunk.

  1. Ne menjünk bele játszmákba

Amikor hasonló szituációban találjuk magunkat, mint amit már (legalább) egyszer átéltünk, nagyon könnyű ugyanúgy reagálni. Ha felismertük az állandóan ismétlődő mintákat az életünkben, akkor második lépésként vegyük sorra, milyen megoldási sémákat alkalmaztunk eddig, és tudatosan térjünk el ettől. Például ha eddig a provokációra dühösen reagáltunk, akkor ezután próbáljunk meg higgadtak maradni, és ne engedjük, hogy a párunk kihozzon minket a sodrunkból.

  1. Csitítsd el a szülői hangokat a fejedben

fridge-during-hot-summer-night.jpg

Nyár van. Éjszaka. A fülledt melegtől csak hánykolódsz az ágyban. Csatakos a párnád az izzadságtól. A takaród sarkát azonban szigorúan a derekad köré tekered, mert bár már régen felnőttél, amikor kicsi voltál az anyukád állandóan azt mondta, hogy a derekadat mindig be kell takarni, meg ne fázzon a veséd. Ismerős szituáció?

Teljesen természetes, hogy a szülők tanításai nem múlnak el nyomtalanul. Így szocializálódtunk. A feladatunk ezzel annyi, hogy ismerjük fel, hogy melyik a mi valódi belső hangunk és mikor „szólnak hozzánk” a szüleink. Ezeket ne vegyük készpénznek, hanem gondolkodjunk el rajtuk és csak azt tegyük magunkévá, amivel valóban egyetértünk.

  1. Ismerjük fel az ismerősség nyújtotta hamis biztonságérzetet

„A Jeffrey Young által kifejlesztett sématerápia egyik alapfeltétele, hogy azok az emberek, akiket a leginkább karizmatikusnak találunk, arra indítanak bennünket, hogy a régi, negatív családi mintázatok alapján kezdjünk működni. Minél inkább azonnal, első látásra találunk vonzónak valakit, legyünk annál óvatosabbak, mivel talán éppen valamelyik önsorsrontó gyerekkori szerepünk aktiválódik a felszín alatt.” (Gibson, 2017)

  1. Változtassuk meg a környezetünkben élő emberekkel való viszonyunkat

- Engedjük el a lelkiismeretfurdalást

- Szabjunk határokat

- Legyünk következetesek a döntéseinkben

- Ne engedjük az érzelmi zsarolásnak

- Próbáljuk meg egy másik „szemüvegen” keresztül megítélni a helyzetünket

- Engedjük meg magunknak, hogy önálló gondolataink legyenek és szabadon hozzunk döntéseket