Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

Szajhák vagy szent életű szüzek?

A nők megítélésének kettőssége a klasszikus lovagkorban

2017. március 08. - Kerek Kriszta

ec18be093ce32ecc99b7a3c690d612cc.jpgElőző blogbejegyzésem - Madonna-kurva komplexus, avagy miért nem szexel a férfi, ha szeret -, teljes megértéséhez hozzátartozik a tény, hogy a nők megítélésének kettőssége nem új keletű. Már a lovagkorban is két csoportra "osztották" a nőket. Amíg az egyiket eszményítették, a másikat alantas vágyaik kiélésére használták.

A középkori szerelem fogalma napjainkban gyakran összemosódik azzal a valósággal piedesztálra állított, ideális, érzelemgazdag eszményképpel, amit a lovagi szerelem jelent. Köszönhető ez azoknak az irodalmi alkotásoknak, mint a gesta-énekek, vagy Walter Scott regényei, amelyek egy olyan világot teremtenek, mely idealizálja, és meg is nemesíti a valóságot, ami inkább volt vad és kegyetlen, mint romantikus. A trubadúr, aki a nő szerelméért képes az életét is kockáztatni, versekben méltatja szépségét és nagyszerűségét, csak egy szereplő a középkori történelem színpadán. A nő pedig, aki epekedve várja szerelmesének bókjait, inkább egy unatkozó “háziasszony” volt, mintsem egy meghódításra váró szende szűz.

Manapság hajlamos az ember a középkort, különösen a korabeli szerelmet és szexualitást ugyanezzel az emocionális megközelítéssel vizsgálni, és nem tudomást venni az írott forrásokban fellelhető, az adott időszak romantikus báját jócskán beárnyékoló tényekről. Pedig a házasságtörés, a prostitúció, a szexualitás kicsapongó jellege vagy épp a lovagi szolgáltatásokért járó szexuális fizetség is természetes, a mindennapi élet velejárója ezekben az évszázadokban.

12-22medievalbath.jpg

Az ún. klasszikus lovagkorban, vagyis nagyjából a XI. és a XIII. század között, ez a kettős vélekedés mindenhol jelen van, ahol a nő “felbukkan”. Ágyas vagy feleség? Prostituált vagy szentéletet élő apáca? Az imádat tárgya, a várúrnő vagy a lovag testi vágyainak kiszolgáltatott parasztlány?

Vajon mit jelentett nőnek lenni egy olyan korban, amikor a szigorú keresztény erkölcsi tanítások szerint a házasság célja csupán a gyermeknemzés, érzelmekről, kéjről, vágyról hallani sem akarnak, és ennek mintegy ellenpólusaként kialakul egy, a nemek közötti sajátos viszony, a fin’ amors, a nemes, udvari szerelem eszméje? Vajon hatással van-e a lovagi szerelem eszménye a jelenkor férfi-nő kapcsolatára? 

Hogyan viszonyulnak a nőhöz a különböző társadalmi rétegek ebben az időszakban?

A "nép"

“Az asszony neve: hallgass! A nő sorsa ebben a korban a legmostohább, mert ebben a korban a legkiszolgáltatottabb.”

1975936-bigthumbnail.jpg

A felsőbb néposztályokban a szülők választottak párt a lánygyermek számára, mely inkább hasonlított egy gazdasági szerződésre, mint a mai kor felfogása szerinti házasságra. A nőnek csupán annyi feladata volt, hogy gyerekeket szüljön, vezesse a gazdaságot, valamint a férj távollétében helyettesítse őt, és építsen ki előnyös politikai és gazdasági kapcsolatokat. A nemesi lánygyermek két lehetőség közül “választhatott”. Vagy férjhez adták 12-13 évesen, amikor elérte a nagykorúságot, vagy Krisztus menyasszonya lett, és zárdába vonult.

princess-castle-smiling-to-birds-castles-window-32872142.jpg

Azok a nők, akik kénytelenek voltak mégis várúrnőként tengetni életüket sokszor maradtak férfitársaság nélkül. Egyrészt a lakrészek elkülönítése miatt, másrészt mert férjük sokat volt távol, esetleg épp fogságba esett valahol. A férj távollétében a nő elviekben szabadabbnak érezhette magát, ha az összes felelősség nem az ő vállát nyomta volna.

Szexuális értelemben sem okozott a házasság túl sok örömet a középkor asszonyának. A XV. századig nem tartották fontosnak, hogy a nő is kielégüljön a szexuális együttlétek alatt. Arisztotelész szerint a fogantatáshoz csak a nő vére kell, tehát ebből a szempontból lényegtelen, hogy a nőnek van-e orgazmusa vagy nincs. A XV. századtól kezdve azonban egyre inkább úgy gondolják, hogy a megtermékenyüléshez szükség van a női nedvekre is, tehát elengedhetetlen a nő orgazmusa.

Az egyház

"Az egyház a nemi érintkezésnek csak azt a formáját tekintette erkölcsösnek, ahol a férfi van felül a hanyatt fekvő nő testén, mert ezt tartották a megtermékenyítésre legalkalmasabbnak, továbbá ez a pozitúra felelt meg a parancsoló, aktív férfiról és a magát alávető, passzív nőről alkotott képzeteknek.”

A szexualitás és az egyház viszonyában általánosságban elmondható, hogy az ezzel járó kéjt tekintették a legbűnösebbnek. Johannes Scotus egyházi író már a IX. században úgy képzelte el, hogy Ádám és Éva már a bűnbeesés előtt egyesültek, de mindenféle szenvedély nélkül. 

Mária kontra Éva

mary_and_eve.jpg

A középkorban minden, a nőről szóló művészeti alkotás alanya Éva vagy Mária volt. Éva volt a negatív szereplő, akinek bűnös vágyai, gonosz csábítása benne él azóta is minden nőben, és időről időre a felszínre tör. Éva ellentétes pólusaként, mint pozitív “hős” ott volt Mária, a Megváltó Anyja, akinek teste és lelke egyaránt makulátlan, és akinek kultusza a XII. és a XIII. század fordulóján teljesedik ki. A jóságos édesanya, aki fián keresztül felvállalta az emberiség bűneit, és vezekel az első nő által elkövetett hibákért.

Az adott időszak “értelmisége” egyetértett abban, hogy a bűnbeesés Éva buja vágyainak a következménye. Az egyház szavai hatással voltak a középkor férfitársadalmára, akik osztották ezt a véleményt és úgy gondolták, hogy  a nő minden bűn forrása, hiszen csalfa, áruló és tisztességtelen. 

Két nő “vívott harcot” egymással ezekben az időkben. Éva, a bűnös és a Szent Szűz, az ellen-Éva, akinek szerelme isteni szerelem, és nem kíséri bánat és szenvedés, mint a földi szerelmet, ami csak fájdalommal jár és az ördögtől származik.

A lovagság

Ha valami, akkor a lovag viszonya a nőhöz igazán megmutatja azt a kettősséget, ami e tekintetben jellemezte a középkort. A gyakorlatilag piedesztálra állított plátói szerelem és az erőszakosság, kicsapongó élet, a hedonizmus kontrasztja által érthetjük meg leginkább az adott történelmi kor gondolkodásmódját.

A XI-XIII. században élte virágkorát a lovagkor. A lovagok eleinte nem feltétlen tartoztak a nemességhez, “csupán” egy megzabolázhatatlan és veszélyes horda volt, ami akkor vált lovagsággá, amikor az egyház meghatározta számukra a lovagi erények terjedelmes listáját.

ladyknight.jpg

A lovagi kultúra, bölcsőjéből, Provanceból kiindulva, igen hamar meghonosodott Európa minden részén, centrumai a középkori fejedelmi udvarok voltak. Ezekben az udvarokban alakul ki a trubadúrköltészet, mely a fin’ amors, a nemes, udvari szerelem hordozója. Egy ideologizált eszme, melynek lényege, hogy a lovag a hűbérura és Isten mellett, egy nőnek is szolgál. A fin’ amors a nő feltétlen tiszteletén és a férfi teljes alárendeltségén alapult. Az addig “alantas” nő egyszeriben piedesztálra kerül, de nem a vad, szexuális vonzalom tárgya, hanem egy, a Mária-kultuszhoz szorosan kapcsolódó, abból kifejlődő testetlen, égi szerelem, ami csupán vágyakozással és ebből adódóan önmegtartóztató magatartással járt együtt.

troubadour.pngA trubadúrok szerint csak a házasság kötelékein kívül létezhet igaz szerelem, és ezzel az eszmével mintegy erkölcsi győzelmet arattak a nincstelen lovagok a vagyonos nemesek felett. Ám hiába mindez, mivel a lovagi költészet nagy paradoxona, hogy bár szeretjük egymást, mégsem lehetünk egymáséi. Két társadalmilag nem egyenrangú fél “szerelme” volt ez, ami a lovagnak megbecsülést, a házasságtól frusztrált nőnek pedig a menekülés lehetőségét adta, a valóság elől egy álomvilágba. A kettős erkölcsi megítélés miatt ugyanis a férfi szabadon kiélhette szexuális vágyait, míg a nőnek csak a lovagi romantika maradt, hogy átélhesse a szerelem érzését. Igyekeztek is meghálálni a lovagoknak, hogy kiszakították őket a mindennapok egyhangúságából. A kitartó lovag jutalmul kaphatta meztelen úrnője látványát, vagy létezett egy szertartás, az ún. jazer, a szerelmi próba, ami leginkább a mai pettinghez hasonlatos. A lovag szerint az az igazi szerelem, ami nem teljesedik be… viszont nem tudhatjuk mi történt a takaró alatt.

A nemi érintkezés leírása gyakran megjelent a trubadúrok költészetében. Hangvétele nagyban függött a nő társadalmi rangjától. Amíg a magasabb társadalmi osztályokba tartozó nőkhöz írt versekben legtöbb esetben csak szimbolikusan, ízlésesen jelent meg az aktus ábrázolása – “Ezer gyönyört és kéjt talált jó Lancelot egy éjen át”-, addig az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó nőkkel való szexuális kapcsolatot már igen obszcén szavakkal írták le. 

A lovagköltészetben megjelenő durvaság a valóságban is testet öltött, mert tőlük sem állt távol a kicsapongó életszeretet, a hedonizmus, de még az erőszakosság sem, sőt… A lovagi eszmények csak az előkelőbb hölgyeket védték meg a lovagok erőszakosságától. Az alacsonyabb osztályból származó nők, de sokszor még az apácák is ki voltak szolgáltatva az állatias ösztönöknek. “Támogatta” ezt a viselkedést az akkori jogrendszer is. Az erőszak tulajdonképpen csak akkor számított bűncselekménynek, ha az nemesi származású nővel esett meg.

the_knight_errant_b_john_everett_millais_1870.jpg

Két ellentétes nézet vívott harcot egymással ezekben az időkben: a nő, mint elérhetetlen eszménykép és a haszontalan jószág.

Mit "örököltünk" a lovagoktól?

bf34a585c934f82f1a054fb3c1796941_opening-and-holding-doors-clipart-man-holding-open-door_1024-683.jpeg

Az elkövetkezendő évszázadokban nem marad meg az eszményített nő képe, a lovagi szerelem mégis hatással van a jelen kor emberére, a férfiak és nők közötti kapcsolatra is. Amikor egy férfi kinyitja egy nő előtt az ajtót, vagy rásegíti a kabátját, ugyan úgy a lovagi eszméket követi, még ha kissé modernizáltabb változatban is. Nem hiába hordozza az udvariasság szó az a lovagi erények jelentéstartalmát sok európai nyelvben, így a magyarban is. A nő pedig manapság is elvárja, hogy bókoljanak neki, hogy maga választhassa meg a szeretőjét, hogy a férfi dicshimnuszokat zengve már-már isteni magasságokba emelje. Az “elvárások” alapja korunkban azonban már a szerelem.

A XII. században indult el a folyamat, hogy a férfiak már felfedezték, hogy a nőben ugyan a vágy dominál, de ennek ellenére nem csupa állatiasság. Rájöttek, hogy ezt a vágyat megfelelően kordában tartva, még a saját hasznukra is fordíthatják. Ekkor kezd a színfalak mögött lassan fordulatot venni a nő sorsa. “Bár továbbra is a férfiak hatalmának maradtak alárendelve, s hogy azok továbbra is mint veszélyes és esendő lényeket ítélték meg őket. De némelyikük, és egyre többjük, felfedezte bennük a szerelem tárgyát és alanyát. Már kevésbé nézték le őket. Így kezdték a nők a hímhatalom béklyóit csuklóikról lassan-lassan, észrevétlenül lefejtegetni.”

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr1412321289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyurikutya 2017.03.09. 21:22:50

Kiváló, érdekes írás - ismét, köszi!

Kerek Kriszta 2017.03.09. 21:24:25

Köszönöm, örülök, hogy tetszik! :)