Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

Hogyan éld túl, ha elhagytak! - A szakítás feldolgozásának 5 fázisa

2017. március 17. - Kerek Kriszta

relationship-breakup.jpg

Amikor egy párkapcsolat véget ér, akkor szembesülünk azzal, hogy hasonló érzelmi hullámvölgyeken megyünk át, mint amikor gyászolunk. Szakításkor is átéljük az elhagyatottság, a reményvesztettség érzését. Az addigi megszokott életünk felborul, a napi rutinjainkban már nem lesz benne a szeretett személy. Eddig volt kihez szólni, hozzábújni, volt kinek vacsorát főzni, vagy épp megjavíttatni az autóját. 

Szakítás után azonban hirtelen nem tudunk mit kezdeni a ránk szakadó szabadidővel, üresnek és céltalannak érezhetjük az életünket. Mégsem jó taktika a "kutyaharapást szőrével" hozzáállás, mivel az, hogy a kedvesünk hirtelen kilépett az életünkből még nem jelenti azt, hogy érzelmileg is sikerült lezárnunk a vele töltött időszakot. 

Gyászoljuk meg, ha véget ért egy fejezet az életünkben!

A gyász az az időszak, amíg sikerül feldolgoznunk, hogy a szeretett személy már nem része az életünkben. A gyász időszakát 5 szakaszra bontjuk. Az egyén lelki beállítottságától és a külső körülményektől is nagyban függ, hogy az egyes szakaszok milyen hosszú ideig tartanak. Néhány esetben bizonyos fázisok ki is maradhatnak. Nincs általános szabály, hiszen minden eset egyedi.

1. szakasz: A tagadás

 man_suprised.jpg

Sokszor el sem hisszük, hogy tényleg megtörtént, főleg akkor, ha váratlanul, minden előjel nélkül ért véget a kapcsolat. Ilyenkor úgy érezzük, hogy ez csak valami félreértés lesz, hogy az egész csak egy rossz álom, hiszen "annyira szerettük egymást és minden olyan tökéletes volt". Értetlenül állunk a történések előtt, és szinte sokkosan keressük a magyarázatokat a miértekre. Próbálunk minél több információt kihúzni a másikból, hogy megértsük döntésének okát, mert azt érezzük, hogy "ép ésszel" nem tudjuk felfogni ami történt. 

2. szakasz: A harag

good-anger-250x150.jpg

Az első szakasz hossza egyénenként nagyon eltérő lehet. Elképzelhető, hogy a kétségbeesés perceken belül dührohamba csap át, de az is, hogy hetek kellenek ahhoz, hogy tudatosítsuk magunkban, tényleg vége. Ebben a szakaszban, az egyén habitusától függően, nagyon széles skálán mozoghatnak az érzelmi megnyilvánulások. Van aki "csak" csendben dühöng, magába fojtja a haragját, esetleg a közvetlen környezetén vezeti le a feszültséget, míg mások akár az öngyilkossággal való fenyegetőzésig is eljutnak. Az egyén ilyenkor kétségbeesetten próbálja visszaszerezni a másikat, és amikor ez nem sikerül, egyre jobban elveszíti a kontrollt önmaga felett. Megjelenhet a bosszúvágy érzése, szélsőséges esetekben a másik életének a ellehetetlenítése és megkeserítése.

3. szakasz: Az alkudozás

clingy-woman.jpg

Amikor a düh csillapodik, sűrű bocsánatkérések közepette próbáljuk meg nem történté tenni az eseményeket. Szinte könyörgünk a másik szeretetéért, figyelméért, és minden kompromisszumot hajlandók lennénk megkötni, hogy folytatódjon a kapcsolat. Ilyenkor szoktak azok a kérések elhangzani, hogy "beszéljünk még egyszer, utoljára." Mivel sokszor a szakítás kezdeményezője is meginogni látszik, az elhagyott fél kapva kap az alkalmon és minden csáberejét beveti, hogy a másikat a döntésének megváltoztatására kényszerítse. Azonban még ha sikerül is a célját elérnie, fontos tudni, hogy a felmelegített kapcsolatok ritkán tartósak. A meggondolatlanul tett ígéretekhez való görcsös ragaszkodás, az állandó megalkuvás hosszútávon felőröl, és előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik a szakítás.

4. szakasz: A depresszió

depresszios_pasi_az_agybanjpg.jpg

Amikor már minden reményünk elveszett, mert az újrapróbálkozás sem azt az eredményt hozta, amit vártunk, akkor érjük el a mélypontot. Amíg az embert élteti a remény, addig küzd, aztán egyszer csak, amikor kihúzzák a lába alól a talajt, akkor elveszíti azt a fogódzóját, ami eddig "életben tartotta". Ekkor egy depresszív állapotba zuhan, amikor senkivel nem akar beszélni, a telefonját kikapcsolja, és behúzott függönyök mellett, napokig ki sem száll az ágyból. Ez az időszak alkalmas egy kis önsajnálatra, és arra, hogy kisírjuk magunkból a bánatunkat. A sírás köztudottan feszültségcsökkentő hatású, ne szégyelljük hát a könnyeinket. Tudatosítsuk magunkban, hogy teljesen természetes állapot, ha most fáj, de semmi nem tart örökké, és hamarosan jobban érezzük majd magunkat.

5. szakasz: Az elfogadás

happy_woman.png

Amikor már hajlandóak vagyunk kikelni az ágyból, válaszolni a barátok telefonhívásaira és tudunk újra nevetni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy már a gyógyulás útjára léptünk. Lassan elfogadjuk, hogy ami történt megtörtént, és szép emlékként gondolunk vissza egykori kedvesünkre. Ebben a szakaszban újra észrevesszük a környezetünk apró csodáit és az ellenkező nem elismerő pillantásait. Készen állunk a továbblépésre.

Fontos, hogy ha úgy érezzük a 4. szakasz túl sokáig tart, és sehogy sem tudunk egyedül megbirkózni a szomorúságunkkal, akkor ne szégyelljünk segítséget kérni. Ugyan ilyen fontos az, hogy figyeljünk oda a szeretteinkre. Aki segítségre szorul gyakran nem érzi, hogy mekkora a baj. Egy beszűkült tudatállapotban az ember nem képes racionális döntéseket hozni, ilyenkor a környezetében élők feladata és felelőssége felismerni ezeket a krízishelyzeteket.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr1012342985

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Távkapcsolat - Szakíts vagy szenvedj? 2017.03.18. 17:57:41

Messziről Jött Ember Összességében szerintem: ... Na de erről majd inkább csak a cikk végén. Valahogyan csak el kell magyaráznom, hogyan jutottam arra a következtetésre, amire. Ehhez pedig  a legegyszerűbb út fentről lefelé vezet: azaz lássuk,  ...

Trackback: Távkapcsolat - Szakíts vagy szenvedj? 2017.03.18. 17:51:23

Messziről Jött Ember Összességében szerintem: ... Na de erről majd inkább csak a cikk végén. Valahogyan csak el kell magyaráznom, hogyan jutottam arra a következtetésre, amire. Ehhez pedig  a legegyszerűbb út fentről lefelé vezet: azaz lássuk,  ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.