Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Párkapcsolat és szexualitás - a szakértő szemével

"Hogyan éltem túl, hogy válságban a házasságom?"

Interjú Szilvivel, aki 23 év házasságban töltött év után boldogabb, mint valaha

2017. március 27. - Kerek Kriszta

low-libido.jpg

Az egyik leggyakoribb párkapcsolati probléma, amikor a pár tagjai között megszűnik a szexuális vágy. Munkám jelentős részét jelenleg ennek a problémakörnek a kutatása teszi ki. Ehhez kapcsolódóan készítettem egy kérdőívet – melyet itt vagy itt tudtok kitölteni. Erre reagált Szilvi, aki azt hiányolta, hogy nincs a kérdőívben olyan válasz, hogy sokkal jobb lett a pár szexuális élete az idő múlásával.

Miután a párkapcsolatokat általában nem az jellemzi, hogy 15-20 év után azonos intenzitással lángol a szenvedély (amit egyébként az eddig begyűjtött adatok is alátámasztanak), kíváncsi lettem, hogy ők mit csinálnak másképp, és kértem tőle egy interjút.

Nagyon tanulságos, és sok mindent lehet belőle tanulni, többek között arról, hogy hogyan tartsuk életben a szerelmet és a szenvedélyt a hullámvölgyek ellenére is, vagy mit jelent a „jóban-rosszban" és a másik tisztelete.

Íme az interjú:

 Hogyan ismerkedtetek meg? Milyennek éltétek meg az első éveket?

concert_couple_2.jpg

Egy koncerten ismerkedtünk meg, pár perc beszélgetés volt, de akkor megjegyeztük egymást. 1 hónap múlva a „véletlen” ismét összesodort minket egy koncerten, ahol a párom felismert engem és leszólított. Onnantól „jártunk”. Érdekes, hogy előtte nem emlékeztünk egymásra, pedig 1 iskolába jártunk, 2 évfolyam különbséggel. A tesóink pedig osztálytársak voltak. 

Az első 3 évünk az esküvőig nekünk tényleg udvarlás volt, mivel még iskolások voltunk, szerintem ez elég jól megalapozta a kapcsolatunkat. Csak esküvő után költöztünk össze. Mai szemmel nagyon ódivatúak voltunk. Gyakorlatilag nálunk 11 évig nem voltak veszekedések, mivel annyira hasonlóak voltunk, nem igazán volt min vitázni, voltak közös céljaink, amelyek azonosak voltak. Építkeztünk, majd 8 év együttlét után született az első kisfiúnk. Itt már azért megjelentek viták, az eltérő nevelési szokásaink miatt.

A beszélgetésünk alatt megemlítetted, hogy több válság is volt a kapcsolatotokban. Mikor volt az első, és mi volt a kiváltó oka?

Az első válságunk 2005-ben volt, amikor is elvetéltem a második babánkat. Úgy gondoltam, hogy feldolgoztam érzelmileg, de később kiderült számomra, hogy nem. A férjemet hibáztattam, hogy miatta történt, mert nem akar még egy babát. Kellett hozzám türelem abban az időben, de a párom elég jól kezelte.

Hogyan vettétek észre, hogy valami nem stimmel?

Az érzelmi hullámvasútjaimból. Hol szerettem, hol gyűlöltem a férjemet. Őt hibáztattam, azért ami velem történt.

Mit tettetek, hogy megoldjátok a válságot?

A férjem nagyon  türelmes volt velem, és megvárta, amíg túl leszek a gyászidőszakomon. Szerencsére nem vette komolyan a rossz napjaimat. Egyszer össze is szedtem a cuccait, hogy költözzön el, és ő szépen a kocsijában hordta, pár nap múlva már én könyörögtem, hogy pakoljon vissza, nem gondoltam komolyan, ő meg csak vigyorgott, hogy akkor is tudta, csak kíváncsi volt, hogy meddig bírom. Ha a férjemet kérdezed meg, ő ezt például nem élte meg a kapcsolatunk válságának, csak én.

A többi mélypont mikor jött el, és mik voltak ezeknek az okai?

A következő mélypont ismét az én érzelmi hullámvasutam miatt történt. Az első fiunk születése után 5 évvel ismét babát vártam. Az első terhességem is koraszüléssel végződött, és a második kisfiunk úgy gondolta, hogy ne szakítsa meg a családi hagyományt, így ő már a 29. hétre született, és agyvérzést kapott. Így egy csapásra megváltozott az életünk, mivel halmozottan sérült lett. Ez nem okozott nálunk törést, a párom mindig és mindenben támogatott. 5 évig volt velem otthon a kisebbik fiam, majd ekkor óvodás lett. Addig ő adott értelmet a napjaimnak, és most hirtelen „munkanélküli” lettem. Mivel a párom továbbra is azt szerette volna, hogy otthon maradjak, mivel csak 4 órát járt óvodába a kisfiunk, nem tudtam, hogy mit csináljak. Hirtelen haszontalannak éreztem magam. Hiába mondta a férjem, hogy neki ez így jó, hogy itt vagyok háttérnek, én mégsem éreztem magam jól. Unalmamban leültem a gép elé, és szó szerint játékfüggő lettem. Mire feleszméltem, addigra késő lett.

Érdekes, hogy a férjem válságai valahogy számomra nem jelentettek mélypontot, mert ilyenkor én voltam türelmes vele. Kivéve az utolsó életközépi válságot.

A játékszenvedélyed pénzügyileg is érintette a kapcsolatotokat?

game_addict.jpg

A játékszenvedélyem nem a pénzköltésről, szólt, hanem a stratégiai játékban elért sikereimről. A játékban meg tudtam élni, azt, amiről úgy gondoltam, hogy hiányzik az életemből. A játékban egy kezdő játékosból vezetői rangot betöltött játékos lett, és meg is nyertük a játékot, ez engem büszkeséggel töltött el, hogy valamit „elértem”. Amúgy semmit.

Megtörtént-e, hogy szakítottatok?

Nem történt ilyen.

Megfordult azért a fejetekben a szakítás gondolata? 

Igen megfordult, de visszagondolva azt mondanám, hogy nagyon mélyen kötődünk egymáshoz, mint hogy megtegyük.

Említetted, hogy a férjednek volt egy „életközépi válsága”. Mit jelent ez pontosan?

Igen, viszonyt kezdett egy kolléganőjével, amit „nagy szerelemnek” gondolt.

Meddig tartott ez a viszony?

man_leaving_home.jpg

1 évig. Akkor el is akart hagyni miatta.

Hogyan derült ki a dolog?

Ő mondta el. Érdekes mindig azt gondoltam, hogy soha nem tenne velem ilyet, mivel előtte 20 évig annyi mindenen átmentünk, hogy úgy gondoltam, hogy annyira erős a házasságunk, hogy senki sem tud beférkőzni. Tévedtem. Meg volt beszélve már a válásunk is, és hogy mikor költözik el otthonról, nem kívántam az útjába állni, bár belül borzalmasan szenvedtem, hogy hogyan jutottunk el idáig, hiszen csodálatos házasságunk volt.

Megbeszéltétek, hogy mi vezetett idáig, mi volt a kiváltó ok?

A kiváltó ok hozzám köthető, a fentebb említett játékfüggőségem miatt. Ez idő alatt a páromat szinte teljesen elhanyagoltam, sőt jobban rajongtam a játékostársaim iránt. 1 év kellett mire rájöttem, hogy függő lettem, de akkor már egy másik nő karjaiba hajtottam a páromat, aki megkapta tőle azt  a figyelmet, amit már tőlem nem. Egy ideig próbált engem visszatéríteni, de nem igazán érdekelt, mert engem boldoggá tett a játékban elért sikerem. Erre lehetne azt mondani, hogy emiatt nem kellett volna megcsalnia, de neki is elkezdődött az életközépi válsága, és amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám, én nem foglalkoztam vele. Pedig ő tényleg minden válságomkor segített.

Milyen hatással voltak a személyiségetekre a mélypontok?

Igazából az utolsó válságunk hozta meg az igazi változást. Ez annyira mélyen érintett mindkettőnket, hogy teljesen át kellett mindent értékelni. Sokkal őszintébbek vagyunk egymással, új szokásokat alakítottunk ki, amiket azelőtt elhanyagoltunk.

Melyek voltak ezek az új szokások?

Régebben nem igazán foglalkoztunk azzal, hogy mennyi időt töltünk kettesben. Én el voltam foglalva a kisebbik fiammal, a párom pedig a munkájával. Igazából én a kisfiamat jól fel tudtam arra használni, hogy mögé bújjak. 6 éves koráig bírta ezt a párom.

Új szokások, amiket kialakítottunk:

  • Attól függően, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak, de két naponta fél órát sétálunk kettesben, ilyenkor csak magunkról beszélgetünk. 
  • Minden hónapban 2 alkalommal elmegyünk egy előadásra vagy koncertre, vacsorára. Érdekes, pont én voltam az aki, váltig állítottam, hogy nem fogunk találni senkit, aki vigyázna a kisfiúnkra, és mégis megoldottuk.
  • Naponta többször felhívjuk egymást, hogyan telik a másik napja.
  • Apró figyelmességekkel lepjük meg egymást rendszeresen.
  • Ami viszont a részemről a legnagyobb változás, az én elsődleges szeretetnyelvem ( A szeretetnyelvekről itt olvashatsz bővebben. ) a minőségi időtöltés, a páromé pedig az érintés. 20 évig utáltam a kiskifli-nagykiflit. 3 éve így alszunk el, most már hiányozna.

kiskilfinagykifli.jpg

Lehet erre azt mondani, hogy átmenetileg mindenki képes megváltozni, de mi már ezt 3. éve csináljuk, amit már nem nevezhetünk átmeneti időnek. Ezek már beépültek, és mindennapjaink részét képezik.

Nektek a válságok ellenére is sikerült együtt maradni. Mit gondoltok mit csináltok másként, mint a párok többsége?

Azt gondolom, hogy mertünk szembe nézni önmagunkkal. Bevallani, hogy mit hibáztunk, hol rontottuk el. Mi a megcsalás után rengeteg okfeltáró beszélgetést folytattunk, minden részletet megbeszéltünk. És, hogy ezt mennyire komolyan gondoltuk, hogy tiszta lappal egy magasabb szinten folytatjuk, így újra házasságot kötöttünk, csak mi, a gyerekeink és a pap volt jelen. És persze újra ki kellett bírni az én gyászidőszakomat. 

Hogyan zajlottak a "feltáró beszélgetések"?

A feltáró beszélgetések arról szóltak eleinte, hogy én állandóan kérdezősködtem, a párom pedig válaszolt. Soha nem utasított vissza, őszintén válaszolt, minden intim kérdésemre is. Ilyen kérdéseim voltak: Mi hiányzott az életedből, amit kívül kerestél? Milyen pluszt adott neked az a kapcsolat? Mit csináltatok, amit velem nem? Miben volt jobb, mint  én? Én mivel járultam ehhez? Elkerülhető lett volna? És persze, feltettem olyan kérdéseket, amellyel csak magamat kínoztam teljesen feleslegesen, bár akkor úgy gondoltam, hogy ezek fontos dolgok. Azért, hogy egyre rosszabbul legyek, arra tényleg jók voltak.  Hányszor, hogyan témakör...

Ebben az időszakban rengeteget beszélgettünk, és külső segítséget is igénybe vettünk.

„Külső segítség" alatt mit értesz?

Külső segítségként párkapcsolati tanácsadót vettünk igénybe, de nem személyesen, hanem online tananyagot vásároltunk, és azt hallgattuk meg. Nagyon jó volt, mert abban a lelki állapotban a páromat rá nem tudtam volna venni arra, hogy elmenjünk személyesen, de így, hogy végig hallgattuk a megcsalás folyamatát otthoni körülmények között, így teljesen jó volt. Napról napra láttam, ahogy megvilágosodik, és egyre bizonytalanabb lett a döntését illetően. Barátokat ezzel nem kívántuk terhelni, a család elhatárolódott, mivel mindkettőnket szeretnek, ezért nem akartak beleszólni. A kisfiam gyógypedagógusa segített a gyermekfelügyeletben, hogy közös programokat szervezzünk, azóta ő barátnőm is. Ő tudott a problémánkról, mivel a kisfiúnk viselkedése megváltozott, autisztikus tüneteket  produkált, és tudtuk, hogy ezért mi vagyunk a felelősök.

Mit tanácsolnál azoknak, akik boldogtalanok a kapcsolatukban?

Ha boldogtalanok tegyenek ellene. Egy kapcsolat csak addig működik, míg mindennap tesznek érte. Ne várd, hogy a párod tegyen boldoggá. Ha valaha is szeretted a párodat, akkor kezdd el még jobban szeretni, de ne úgy, ahogy neked jó, hanem úgy, ahogy neki, és ne várj csodát 1-2 alkalom után, ha már évek óta nem figyeltek egymásra. Ez bizony kemény munka, de a befektetett munka megéri.

happy-couple-therapy-secondary_300w_jr.jpg

Ha mégsem sikerül egymás között megoldani a problémákat, abban az esetben én csak ajánlani tudom, hogy mindenki, aki válságba kerül, keressen fel bátran szakembert, mert ő egy teljesen más szemszögből világítja meg  a dolgokat. Az ember, ha benne van egy problémában, akkor csak arra koncentrál, és nem mindig a jó megoldás jut eszébe az érzelmek tengerében.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr5912374483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.